Jobban jársz, ha készülsz

Ha a mesés Keleten jársz, elkerülhetetlen, hogy találkozz a baksis, avagy borravaló intézményével. Akár kérik, akár önként és dalolva adod, nem árt tudomásul venned, hogy ez az intézmény a keleti életmód, az arab világ szokásainak része. Készülj rá, így nem rontod el a nyaralásodat azzal, hogy bosszankodsz a feléd nyúló, szinte kéregető kezek miatt. Ugye előfordult már veled, hogy olyan szolgáltatásért is adtál borravalót, amivel nem voltál teljesen elégedett? Egy elrontott hajvágás, egy kelletlenkedő benzinkutas, egy szervízdíj felszámítása után adott borravaló az állott, hideg ételért a vendéglőben… Te is tudnád folytatni a sort. Mégis, sokszor érezzük, hogy van valami kényszeres együttműködés még itthon, Magyarországon is ebben a témában, és igen, sok olyan esetben is adunk borravalót, amikor nem szívből érezzük, hogy jogos.

Amikor még nem tudtam, hogy mennek a dolgok Keleten

Ugyanezek a dolgok keleten kicsit másként működnek. Ott a baksis jár, ott a baksis az élet, a megélhetésben nagyon fontos szerepet játszik. Volt rá eset, hogy megalkudtam egy arab sofőrrel egy egész napos kirándulásra, amit becsülettel végig is csinált. Az út végén búcsúzkodáskor kifizettem a megállapodott költséget és nem értettem, miért reklamál, hogy baksist szeretne. Azt hittem, azzal, hogy előre kölcsönösen kialkudtuk a szolgáltatás árát és én kifizetem, le van zárva a biznisz. Nem titkolt bosszankodással hozta tudomásomra a taxis, hogy meg kellene fejelnem a napidíját. Annak ellenére, hogy nem tett többet, mint amiben megállapodtunk. Megtagadtam a plusz költséget és tűrtem, ahogyan arabul válogatott szitkokat szórt rám.

Volt úgy, hogy egy jó fellépésű férfi odajött hozzám az egyik keleti országban az utcán és megkérdezte, van-e szükségem információra. Erre ugye aligha lehet nemmel felelni, mert az akkor még internet nélküli világban persze hogy jól jött volna „az információ”. Igaz, hogy nem tudott semmi érdemlegeset mondani, csak el akart vinni valamelyik haverja üzletébe. A két perces párbeszéd végén benyújtotta a számlát és tartotta a markát a baksisért. Én meg nem akartam kifizetni a „szolgáltatást”, aminek – akkor még nem értettem miért -, harag lett a vége.

Aztán ott volt az a kirándulás, amikor olyan csúnyán elszámoltam magam egy dél-kelet ázsiai országban. A csónakosnak borravalót adtam a kirándulás végén, de amikor meglátta a markában a pénzt, az öregasszony teli torokból elkezdett kiabálni. Pár perc múlva már minden szempár felém irányult. Először nem értettem, miről van szó. Nem is érthettem, mert számomra ismeretlen volt a nyelv, de rövidesen rájöttem, hogy valószínűleg nem hízelgő dolgokat mondhat rólam. Rájöttem, hogy elkalkuláltam magam, és egy nullával kisebbre nyílt a bukszám. Biz’ isten nem volt szándékos, rosszul váltottam át fejben a pénzt.

A csónakos meg persze kikelt magából, amiért annyira kevéssel szúrtam ki a szemét. Pellengérre állított, hogy milyen kicsinyes vagyok és rajtam röhögött a fél falu. Sajnos mire rájöttem, mi a baj, már késő volt, nem tudtam korrigálni.

Nyugaton sem nagyon más a helyzet

Egy másik eset Peruban történt velem, ahova kivételesen csoporttal utaztam. A szállodai becsekkoláskor szóltak, hogy a hordár viszi majd fel a csomagokat mindenkinek. Azon kívül, hogy utálom az ilyen kényszervárakozást, életerős fiatalemberként úgy gondoltam, majd megoldom én magam. Nekilódultam a két bőrönddel a második emeletre, naná, hogy nem tolongok a liftnél. Kis híján szó szerint elájultam. A nagy igyekezetben elfeledkeztem a magaslati levegőről, és az oxigénhiánytól majdnem elájultam. Nem mintha verseny lett volna, de végül mindenkinél később értem fel, és még örülhettem, hogy ennyivel megúsztam. Jobban jártam volna, ha kivárom a soromat és kifizetem a borravalót. Hasonló eset történt New Yorkban is, ahol ugyancsak kivételes alkalmak egyikekor, egy nagyon elegáns szállodában laktam. Ugyancsak hordárral fordult elő, csak ott nem kérdezte senki, hogy kérem-e a szolgáltatást. Amíg kiszálltunk a kocsiból, a böröndjeim már ugrottak is a hordárkocsira. Nem volt mit tenni, hozták is utánam a szobába, miután végeztem a recepciónál. Én – akkor még kezdő utazóként, aki előszőr járt az USA-ban, nem adtam borravalót. A hordár fél percig topogott az ajtóban, mire nekem leesett a tantusz. Adtam neki egy dollárt, ő pedig sértődve távozott, szinte rámvágta az ajtót.

Idővel rájöttem, hogy nem érdemes a saját elvárásaim szerint hozzáállni az adok-nem adok baksist kérdéshez. A keleti kultúrában, légkörben, sőt a turizmus világában benne van az, hogy elvárás a borravaló. Amikor az egyik szállodában takarítatlan szobát kaptam egy másik vendéggel párhuzamosan, rögtön tudtam a dolgomat. Adtam a portásnak egy kevés baksist, és mire körülnéztem, már költözhettem is a szép, tiszta szobámba. A másik vendég harsányan és lekezelően követelte a takarítást, amit végül meg is kapott, de várhatott rá vacsora utánig.

Nem éri meg ilyen dolgokkal elrontani a saját hangulatodat amikor szabin vagy. Most már úgy állok hozzá, hogy ilyenkor nem az igazságot kell keresni, hanem a gyors, rugalmas megoldást. És ebben a keleti népek nagyon ügyesek. Sőt, ma már beleszámolom az utazás költségeibe azt a kiadást.

Gyerekkérdés

A sokkal fájdalmasabb látvány a kéregető gyerekek kérdése, ami mellett szintén nem lehet elmenni. Rendre megeshet veled is, hogy odamennek kunyerálni hozzád. És hát ugye gyerekek, és igen, legtöbbjük éhes és ezzel segít be a családi költségvetésbe. Szinte a világon bárhol találkozol a jelenséggel, és sokszor mi, jómódú utazók adunk szájukba ételt.

Egyesek azt állítják, hogy nem szabad nekik pénzt adni, mert ezzel hozzászoktatod őket, és majd emiatt nem is akarnak dolgozni. Mások azt mondják, hogy legyen nálad valami apróság – vagy sok apróság -, amivel feloldhatod az ilyen helyzeteket. Láttam erre jó megoldást például Borneón, ahol előre felkészültem és vittem magammal a gyerekek számára ajándékokat (kifestőkönyvet, színes ceruzákat, édességet stb.)

A háttér

Van azért egy vallási, filozófiai háttere is keleten a baksisnak, legalábbis a keleti országokban. Az iszlám híveinek egyik fő parancsolata az adományozás, avagy „zakat”, amely parancsolat azt mondja, hogy minden igazhitű kötelessége a szegényebbek adománnyal való segítése. Sőt, ennek mértékét is meghatározzák: a nem létfenntartásra szolgáló vagyon 2,5%-át kell eladományozni. Az egész baksis história ebből táplálkozik.

Mondhatnád, hogy rendben, de Te nem tartozol ahhoz a valláshoz. Ez igaz, de azt is szokták mondani, hogy ha Rómában vagy, akkor viselkedj úgy, mint a rómaiak. Én úgy gondolkodom erről, hogy a saját helyi komfortérzetem megér annyit, hogy ésszerű keretek között igenis adok baksist. Nyugodtabb a lelkem, és derűsebbek a napjaim.

Edőcs István, utazó

utazascentrum.hu

Ha Isztambulban akarsz megszállni, érdemes szétnézni a kisebb hotelek között. Vannak olyan szálláshelyek, amelyek hangulatos, antik belső térrel és bútorzattal rendelkeznek. Tiszták, kulturáltak, úgy érezheted, mintha százötven évvel ezelőtt csöppentél volna ide.

Faliszőnyegek, eredeti fa bútorok vesznek körül, de megkapod a 21. század minden kényelmét is (tv, modern fürdőszoba, stb.). Nekem bejönnek az ilyen helyek, igaz, utánajárást igényel, hogy találjak.

Héttorony

A magyar turista számára Gárdonyi Géza regényéből ismert a Jedikula, vagyis a Héttorony. Érdemes elzarándokolni. Nem azért, mert magyar vonatkozású dologgal találkozol. Magyarország nem számított sokat az óriási török birodalomban legalábbis azután, hogy elfoglalták Mohács után. A börtönerődítményben sok magyar rab is „vendégeskedett”, kiút innen aligha volt, hacsak nem cserfogolyként. A masszív épület nagy belső udvarral rendelkezik, itt volt a várőrség eligazítása és ez szolgált gyakorlatozás helyszínéül.

Kiválóan restaurálták a börtön-erődítményt, amit régen díszes bástyák és lőrésekkel ellátott tornyok védtek az esetleges külső támadástól. A falakra fel lehet menni, de a több tucat felfelé törő lépcsőt nem védi korlát, tériszonyosoknak nem ajánlott! Fentről gyönyörű kilátás fogad a Márvány-tengerre. A belvárostól a Héttorony bő egy órás sétaútra van, de kényelmetlenül zajos és füstös az odavezető út. Inkább azt ajánlom, hogy ülj elővárosi vonatra a Sirkeci Marmaray pályaudvaron és szállj le a Kazlicesme Istasyonu megállónál. A legjobb, ha leírod és megmutatod egy utastársnak, hol szeretnél leszállni. A török írás ugyan európai betűket használ, de a kiejtése nem egyszerű.

Török vendéglátás

Nem véletlen, hogy Magyarországon is van egy csomó török étterem, a török konyha az egész világon elterjedt. Szeretnek könnyű, sok zöldséget tartalmazó ételeket enni. A friss kenyérlepény a hagyományos konyha része, de a francia hatás miatt népszerű a bagett is. Ha igazán jót akarsz enni Isztambulban, nem kell sokat keresgélned. A belváros tele van jobbnál-jobb éttermekkel. Én azokat kedvelem igazán, ahol ki van téve az étel és válogathatok belőle kedvemre.

Legutóbb beültem egy ilyen kisvendéglőbe és a mohóság meg a kíváncsiság azt diktálta, hogy szerettem volna többfélét is megkóstolni. A derék vendéglős megértette, hogy nem adagokban kell gondolkodnia. Először próbálkoztam a spanyol tapas kifejezéssel, ami ugye falatkákat, kis adagokat jelent. Ez nem jött össze, de a kézzel-lábbal való mutogatás segített. Fel-felpattantam az asztaltól és rámutattam, miből szeretnék kérni. Képtelenség lenne listázni, hogy mindent ettem, de az biztos, hogy sok olyat is, ami Budapesten a körúti török büfékben nem hozzáférhető. A fizetéskor a vendéglős nem élt vissza a bizalmammal és méltányos összeget kért.

Kumkapi városrész

A városfalon kívül a halpiachoz közelítve a szagok erősödése jelzi, hogy jó irányba megyek. A frissen kifogott halak jégen várják, hogy serpenyőbe kerüljenek. Hogy honnan van ennyi hal, hiszen nem is akkora vizek határolják a várost? A Márvány-tenger és a Fekete-tenger egyaránt már csak viszonylag kevés hallal rendelkezik. Vannak viszont haltenyészetek. A tenyésztett és vadon élő halak közötti ízben alig van eltérés.

A halpiactól csak át kell sétálni a városkapun és meg is érkezel az óváros rendkívül hangulatos szórakozónegyedébe a Kumkapi városrészben. Több utcányi területről van szó, ahol az év nagy részében szabadtéri teraszokon ehetsz. A városrész estére átalakul sétálóövezetté és a helybeliek turistákkal keveredve veszik birtokba a területet. Óriási a pörgés.

Kumkapiban engedek az egyik behívogató embernek, odamegyek, ahol a legtöbben ülnek. A textilterítő és az elegáns személyzet jelzi, hogy magasabb árfekvés következik. A törököknek saját neveik vannak a halakra és tengeri herkentyűkre, de az angol vagy francia étlap megoldja ezt a problémát. Valami olyan halat választok a jégről, amit nem ismertem korábban. A pincér beszalad, leméri és közli előre, hogy mennyibe fog kerülni körettel együtt. Az ár kicsit húzósnak tűnik, de a pincér gesztusai sejtetik, hogy nem fogok csalódni. Előételnek biztonságból rendelek egy törökös vegyes salátát, nagyon finom olívaolaj és ecet jár hozzá.  Jók a török borok, de magas lehet a jövedéki adó, mert méregdrágák. Így maradok a sörnél, majdnem mindenki azt issza. A hal igazán finom lett. Ropogós és szaftos és valamilyen fűszerkeverékkel bolondították meg.

A szálláshoz visszafelé menet  vetek egy-egy pillantást a három díszkivilágításban pompázó fő látnivalóra  (Agia Sofia, Topkapi, Kékmecset). Estére kicsit lehűl a levegő és kitisztul, emiatt a díszkivilágítás még ütősebbé teszi a történelmi épületeket.

Edőcs István

utazó

Legjobb utazási tippekért Klikk Ide >>

München, Bajorország fővárosa az Alpok előterében, festői erdős környezetben fekszik. Budapestről alig 7 órás autózással elérheted, hogy néhány kellemes napot eltölthess ebben a gazdag nagyvárosban, ami rengeteg látnivalót kínál.

A városnézéshez legjobb kiindulópont az egykori piactér, a Marienplatz. Az Új Városháza neogótikus épülete önmagában is látványos, de ami igazán érdekessé teszi, az a harangjáték. 12 óra előtt kisebb tömeg verődik össze, hogy meghallgassa Európa egyik legjobb harangjátékát, és megnézze a toronyból kipenderülő több mint harminc figura táncát.

Az ördög lábnyoma

A Frauenkiche jellegzetes hagymakupoláival igazán rendhagyó épület, s mi több, jó tájékozódási pont, ha esetleg eltévednél. A templom egyik érdekessége a Teufelstritt, az ördög lábnyoma, aminek eredetéről számos legenda kering. A legismertebb szerint a templom az ördög pénzéből épült, aki kikötötte, hogy nem lehet rajta ablak. Az építész viszont túljárt az eszén, és elrejtette az ablakokat az oszlopok mögé, hogy kívülről ne legyenek láthatók. Amikor az ördög be akart menni a templomba, az ajtóból meglátta az ablakokat. Ekkor viszont már késő volt, mivel időközben felszentelték a templomot. Mérgében nagyot dobbantott, és a lábnyoma örökre ott maradt a templom kövezetén.

Európa legnagyobb művészeti komplexuma

A Residenz, a királyi palota évszázadokon át a bajor választófejedelmek székhelye volt. Reneszánsz épületegyüttese ma Európa legnagyobb művészeti múzeuma, és leglátványosabb palotája. A hét udvaron fekvő komplexumban található többek között a Residenz Múzeum, a Kincstár és a Cuvilliés Színház. Ez utóbbi nekem, mint zenerajongónak különösen maradandó élmény volt. A gazdag díszítésű rokokó színházban debütált 1781-ben Mozart Idomeneo című operája. Ha túl soknak tartod a teljes épületkomplexum bejárását, a színházba külön jeggyel is bemehetsz.

Képtár képtár hátán

Imádom a képtárakat, ezért a város két legnevesebb galériáját is bejártam. Az Alte Pinakothekben a XIV-XVIII. századi európai festészet legjobb képeit láthatod. Sokat elárul, hogy több mint nyolcvan Rubens festményt foglal magába a gyűjtemény.
A Neue Pinakothekben a rokokótól kezdve a szecesszióig több művészeti stílus műveit tekintheted meg. Ha a modern festészet áll közelebb hozzád, akkor sem maradsz élmény nélkül. Javaslom, hogy nézd meg a Modern Művészeti Galériát, ahol Picasso és Warhol képeket is találsz.

A BMW hazája

Bár általában nem hoznak lázba a drága autók, azért a BMW Múzeumot én is megnéztem. Itt aztán az autó rajongói szinte valamennyi modellt megtalálják, legyen az sportkocsi, versenyautó, vagy motorkerékpár. A modelleken kívül megismerheted a modern autóépítés technológiáját is.

Egy kis lazítás

Mivel ottjártamkor szép nyári idő volt, elmentem a központtól kb. 20 percre lévő Englisher Garten-be. Az Isar folyó mentén hosszan elnyúló park négyszer nagyobb, mint a Margit-sziget. Sokan járnak ide napozni, és mivel Németországban elég megszokott a nudizmus, itt sem ütköznek meg az emberek, ha valaki ruhátlanul szeretné élvezni a napsütést. Mindenesetre kicsit viccesnek tűnt, amikor a meztelen emberek közt sétáló apácákat pillantottam meg, de a park mindenkié! 

A sörivás Münchenben életforma, több évszázados hagyománya van. Szinte minden szegletben találsz sörkertet, ahol megihatsz egy korsóval (vagy kettővel). A sörhöz pedig sült csülök dukál, káposztával és krumpligombóccal. Ha húsmentes specialitást szeretnél, válassz egy sajtos nokedlit finom bajor sajttal és pirított hagymával. A Kasnockenből sok helyen kisadagot is adnak, ami gyerekeknek bőven elég.

München tökéletes pár napos kiruccanásra. Bármelyik évszakban mehetsz, mindig találsz egy halom látnivalót, szórakozási lehetőséget, nem beszélve az árubőségről, ami mindannyiunkat vásárlásra csábít. Egy-egy élménnyel teli nap után pedig igazi lazítás egy jó vacsora, természetesen sörrel!

Volt egy munkatársam, aki évről-évre Korzikára ment nyaralni családostul autóval. Kicsit furcsálltam, hogy miért ilyen egysíkúan adja elő és mindig azt válaszolta, hogy mert elképesztően szép és nagy. A térképre nézve mindaddig nem értettem, hogy lehet nagy az a pöttöm pont a tenger közepén, míg el nem mentem. Hát, itt nem a négyzetkilométerek számítanak, hanem a tagoltság. A főbb látványosságok ugyan gyorsan „letudhatók”, de ha egy kicsit is bele akarsz merülni, akkor egy hét szinte semmire nem elég.

A sziget, ahova kevés magyar jut el a bonyolult utazás miatt

Kényelmetlenül messze van Korzika. Alapvetően két megközelítési módja van. Vagy elmész Livornóig autóval és átkompolsz, vagy elrepülsz Pisába és autót bérelsz, amivel áthajózol a szigetre. Ügyelj arra, hogy az autókölcsönző engedélyezze, hogy kividd Franciaországba az autót. Hiába esik egyértelműen közelebb Olaszországhoz a kis terület, a történelmi viharok során a franciáké lett. Az elegánsabb hivatali nyelv a francia, de a vidék lakossága büszke a saját nyelvére, ami nem is francia, nem is olasz, hanem korzikai.

Napoleon nagyüzem

Azt mindannyian megtanultuk, hogy Napoleon Bonaparte korzikai születésű. Ezt alaposan meg is lovagolja a turisztikai nagyüzem. Lépten-nyomon találkozhatsz a császárral, persze nem szó szerint. Emléktáblák, nagy és még nagyobb kültéri szobrok, szuvenír boltok vannak szép számmal. Vehetsz többek között napoleonkalapot, a császár kardjának másolatát, Napoleont mintázó süteményt, a nagyemberről készített nyomtatott kiadványokat stb. stb.

Ajaccioban megnézheted Napoleon szülőházát, ahonnan elindult, hogy a franciák császára legyen és a grande armée-val leigázza Európát. A múzeum bútorai és berendezési tárgyai állítólag ugyanazok, amelyeket szülőházában használt. 

A shopban persze vegyél valami emléket, amivel kicsit közel kerülhetsz te is a dicsőséghez… Úgy mondják, hogy amikor az első ízben száműzött császár Elba szigetén „vendégeskedett” (mármint töltötte első száműzetését), fokozta a honvágyát az, hogy Korzikáról átvitte a szél a sziget illatát. Jó szimata lehetett, hogy megérezte. Akár el is hihetnénk, mert ha kiszállsz a kocsiból vidéken pár percre, elképesztő illatár kerít hatalmába már tavasztól. Olyan, mintha illatos habfürdőben mártóznál, csak nem leszel vizes. A mediterrán bokrok átható erővel ontják magukból a fűszeres szagokat.

Szelídgesztenye kultusz

Ha már illatok. Korzika tele van gesztenye ültetvényekkel. Ez is - mint minden jó itt  - természetesen a császár nevéhez köthető. Állítólag ő rendelte el a szelídgesztenye ültetvények létrehozását. A gesztenyeligetek önálló életre keltek és olyan helyeken is elszaporodtak, ahonnan a termést betakarítani képtelenség. Szakadékos, bevehetetlen ormokon is virítanak évszázados példányok szép számmal.

A szelídgesztenyének Korzikán óriási kultusza van. Készül belőle édes krém, zamatos fagylalt, használják süteményekben és utcai árusok sütik egész évben. Még lisztnek is ledarálják, igaz, elég borsos ára van. (Vettem is belőle, de itthon nem nagyon tudtam mire használni.)

Egy élelmes vállalkozó megpróbálkozott gesztenye sör piacra dobásával, sikerrel. A gesztenye sör íze, vagy illata  egyáltalán nem különös, de jól hangzik a neve. Mindannyian értékeljük a gyümölcsöt, az itteni sörnek pedig nagyon jó a marketingje. A habzó italt sok mindenből el lehet készíteni. Ha megkóstolod a gesztenyesört, meg nem mondanád, hogy köze van a csemegéhez, nem emlékeztet az ízére. Persze, próbáld ki valamelyik vendéglő teraszán. Elegáns, kis méretű üvegben fogod kapni, hogy azt hidd, valami extra jó dolog. A csapolt változat ritka.

Korzika ritkán lakott és ez benne a legjobb. A tengerparti üdülőhelyek nem nagyok, drágák, elegánsak és gyönyörű fekvésűek. A víz kristálytiszta. Ha luxus jachtokat akarsz nézegetni, itt megteheted, rongyrázásban nincs hiány. Tengeri hajós kirándulásra vágysz? Hajrá! Át szeretnél ruccanni Szardínia szigetére? Csak rajta, találsz könnyen hajóstársaságot.

Vad és szeretni való természet

Élvezetes volt az érintetlen erdőkön való autózgatás Korzikán. Kacskaringós, meredek utak vágják át a szigetet. A helyiek temperamentumosan, vagy inkább kissé veszélyesen autóznak. Nem árt vigyázni a beláthatatlan kanyarok előtt. Előfordulhat, hogy kecskenyáj, vagy tehenek keresztezik az utadat. Vannak olyan félreeső hegyi utak, ahol annyira szűk a sáv, hogy ha szembejön egy másik autó, akkor a lóerő-nyertes több száz méteres tolatásra kényszerítheti a másikat, mert nem lehet egymás mellett elférni. A tolatással csak óvatosan, mert az akár száz méteres szakadékokat nem védi korlát. Látni is szép számmal roncsokat a mélyben!

A sziget a túrázók paradicsoma. Jártunk is egyet az egyik hegyi ösvényen. Hát, vannak szintkülönbségek. Ha túrázni szeretnél itt, tanácsolom, hogy indulás előtt alaposan készülj rá és mérd fel a megtehető távolságokat. Különös tekintettel a térképen jelzett a szintvonalakra.

Grátisz sajtvacsora

Azt írják az utikönyvek, hogy a korzikaiak maguknak valók. Hogy nem szeretik a turistákat, a pénz miatt inkább csak elviselik őket. Nekem ellenkező tapasztalatom volt. A franciák felszínesen előzékenyek és udvariasak, az őskorzikaiak csak eleinte tartózkodóak, de ha szólsz hozzájuk két szót a nyelvükön, máris barát vagy.

Történt pedig, hogy egy hegyvidéki panzióban szálltunk meg. A szomszéd vendéglőben a vacsora végén még rendeltünk házi kecskesajtot friss kenyérrel. Annyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk, másnap csak az lesz a vacsora ugyanott. Vasárnap este meg is rendeltük a sajttálat, de a házigazda zavarba jött. Az volt a problémája, hogy nem volt már friss kenyér. Hiába tiltakoztunk, ragaszkodott hozzá, hogy elugrik a pár percre lévő másik vendéglőbe motorral, hátha ott van még friss kenyér.

Hamar visszaért és kezét tördelve mondta, hogy küldetése kudarcos volt, nincs már ott sem, csak reggeli sütés. Szégyenkezve hozta ki a sajttálat és a reggel sütött bagettet. Sorra kóstoltuk a kecske- és kevert tejből készült sajtokat. Volt a tálon friss és érlelt változat, legjobban a kakukkfüves bundában feltálalt tetszett. A legemlékezetesebb és legkellemetlenebb, ugyanakkor legmeghatóbb élmény azonban az volt, hogy a gazda nem engedte kifizetni a vacsorát. Becsületbeli kérdésnek tekintette, hogy ha nem teljes a kiszolgálás (mármint nincs friss kenyér), akkor nem fogadhat el pénzt. Még hogy a korzikaiak nem vendégszeretőek?!

Kairóból érdemes elindulni kirándulni, ha már megnézted a város főbb látnivalóit. A leghatékonyabb módja a kirándulásnak, ha felfogadsz egy taxit egész, vagy fél napra. Alkudj meg előre, ahogy arról írtam a Tevevásár cikkemben. De tanulva az ott leírtakból, inkább beszéld át többször is a sofőrrel, hová akarsz menni. Egy napra beiktattam egy kis történelmet és a legnagyobb oázist.

Dzsószer fáraó lépcsős piramisa

Üde élmény volt kiszállni a taxiból a romkerthez érve. Kairónak nagyon rossz a levegője. Poros, füstös. Gyakori a szél, ami nem csak a városi port kavarja fel, hanem jócskán szállít homokot a Szaharából is. Katalizátor és kipufugógáz csökkentés? Egyiptomban ezek még nem nyertek teret. Nagyon sok az igen rossz állapotban lévő autó, azok ontják magukból a szörnyűséget. Szabályosan csípheti a szemedet és az orrodat a levegő. Ehhez képest jobb a helyzet kifelé haladva.

A piramisegyüttes a Nílustól légvonalban kb 5km-re van és itt már elfelejtheted a  folyóvölgy csupa zöld színeit. Ez már a sivatag. A romvárosban nem kell sokáig keresgélned a lépcsős piramist, hiszen már érkezés előtt feltűnik az autóból. Szándékosan magaslatra építették, hogy messziről hirdesse a fáraó dicsőségét.

Közel öt ezer éves építményről beszélünk, korának kiemelkedő méretű alkotása volt. Csak ámultam a méreteket látva. Az „égbe vezető lépcsőnek” titulált monstrumot erősen lecsiszolta a szél, nap és a ritka eső. A monumentális méretekről (110X120 méter alap, ami 62 méter magasra tör) elmondhatnánk, hogy csak a jéghegy csúcsa. De ugye a sivatagban ez gyenge vicc…

A lényeg, hogy a lényeg a föld alatt van. Több kilométer hosszú labirintus rendszerben lehet sétálni. A sírrablók persze itt is elvégezték a munkájukat, szinte semmi nem maradt fenn abból, amit a föld mélye rejtett. Pontosabban falfeliratok és dekorációk részben láthatók, ezeket nem lehetett elhurcolni és különben sem képeztek értéket . A föld alatti kóborolásban az is jó, hogy hűvösebb a levegő, mint fent a napon.

A bejárat környékén árusok lődörögnek és agresszívan ajánlgatják portékájukat. Az egyik bizalmaskodva előhúzott a ruhája alól egy öklömnyi macska szobrot. Rejtélyesen mondta, hogy 5 éve közvetlenül a piramisban találta. Jelentősen rontotta eladói pozícióját, hogy száz méterrel arrébb kb. hatvan ugyanolyan “eredeti” szobrocska várt vevőjére egy faasztalon, kifényesített változatban. Az ilyen trükköknek ne dőlj be! A kijáratánál tevegazdák ajánljgatják, hogy pattanj fel a jószágra. Alkudj mindig előre, próbálkozz a felével-harmadával annak, mint amennyit elsőre kérnek.

Sivatagi út

Nézőpont kérdése, hogy mit látsz és mit nem látsz az odavezető úton. Én többször is kértem a taxist, hogy álljon meg, mert fényképezni szeretnék. A kairói zajos forgataghoz képest először is óriási megkönnyebbülés, hogy csend van. Ritka az autóforgalom Fajjúmba menet. A sivatag nekem gyönyörű volt. Itt ugyan nem az utifilmekből látható szép sárga homokdűnék sorakoznak, inkább szürkének mondanám. Azon belül a kőzet fehéres és barnás is és igen változatos. A sok kőről utánaolvasással kiderül, hogy egykor sziklák, sőt hegyek voltak, de törpe sziklákként vagy kövekként végezték. Amerre a szem ellát, minimális a növényzet, de érdekes módon látni madarakat. Vélhetően az oázishoz mennek azok is. Az aszfaltút meglepően jó állapotban van, így hamar oda lehet érni.

Fő a biztonság, de nem úgy mint gondolnád

Az oázis bejáratánál katonai ellenőrzőpont fogadott bennünket. A sorompónál csak kérdések megválaszolása után lehetett tovább menni. A párbeszédet lefolytatta helyettünk a taxisofőr, így gond nélkül mehettünk tovább. Ahogy beléptünk a zárt területre, nyomunkba szegődött egy katonai teherautó. Élmény volt megpillantani az első vízfelületet, rögtön meg is álltunk fényképezni. A teherautó is megállt és leugrált a platóról öt géppisztolyos katona. Kényelmetlen helyzet volt, nem is volt kedvünk időzni, mentünk tovább. A legközelebbi stopnál ugyanez történt. Nem jöttek be ugyan velünk a vendéglőbe, türelmesen megvárták, amíg végzünk. Mi a taxiba szálltunk be, ők meg felpattantak a platóra és követtek bennünket. Követtek és követtek, bárhová is mentünk. De nem látótávolságból, hanem direktbe. A sóhaj akkor szakadt ki belőlünk, amikor a taxis elmagyarázta, hogy kitüntetett vendégként csak a biztonságunkra vigyáznak a katonák. Hát, ezt mondhatták volna korábban is!

Fajjúm-oázis

Maga az oázis nem olyan, mint amit giccses kalandfilmekben láthatsz. Először is nagy, illetve óriási. Másodszor az emberben felmerül a kérdés, hogy hogy a fenébe lehet a sivatag közepén magyar vármegyényi zöld terület.  A titok abban rejlik, hogy az oázis mélyedésben fekszik és komoly csatornarendszer működtetésével elérik, hogy a Nílus vizét ide is eljuttassák. Van „főváros” is, azt is Fajjúmnak hívják, kb 400 ezren lakják. Van ott minden, ami a komfortos városi életfomához kell. Sétálhatsz szép parkokban, ehetsz príma vendéglőkben. Láthatsz vízesést is, na jó, nem Niagara méretűt. Nagyon helyesek a játszóterek is. A lakosság nagy része persze nem városi életformát folytat. A földművesek szerény falvakban élnek és földeken gazdálkodnak.

A vízbőség miatt még azt is megteheted, hogy csónakázz a helyi tavon. Mi meg is tettük. A bennünket kísérő katonák a partról szemlélődtek és gondolom, szívesen velünk tartottak volna a vízre is, ha parancsba kapják!

Tudtad, hogy a Spanyolország északi részén elterülő Asztúria tartomány hercegségi státuszban van? Az itt élő alig több mint egy millió asturiano büszkén őrzi önálló nyelvét és a hagyományokat.

Asztúria hercege díj

Nagy esemény például az évente átadásra kerülő „Asztúria hercege” díj, amit spanyol Nobel-díjnak is neveznek. A díjat hét kategóriában osztják ki a királyi család jelenlétében.

Az ünnepségre minden alkalommal Oviedóban, a tartomány székhelyén kerül sor. Amikor néhány éve Karikó Katalin is megkapta a díjat, az egész városban plakátok hirdették az eseményt.

A városka terei megtelnek élettel, a férfiak amikor találkoznak, kedvesen lapogatják egymás hátát, a nők pedig nevetgélve csacsognak. Kicsit mindig megérint, amikor látom, hogy sem az időseket, sem a sérülteket nem hagyják otthon. A babakocsik mellett gyakran megjelennek a kerekesszéket tologatók is, így az egész család részt vehet az eseményen. Az éttermek teraszain alig találsz helyet, önfeledten és temperamentumosan beszélgető társaságokkal telik meg minden négyzetméter. Eszegetnek, iszogatnak. Az étel mellett bőven fogy a helyi italkülönlegességből, ami nem más, mint a szidra.

A “nemzet” itala

A tartomány klimatikus adottságai miatt nem érdemes szőlővel foglalkozni, így itt a bort almából állítják elő. Az almabor, becsületes nevén szidra alacsony alkoholtartalmú, gyöngyöző ital, jellegzetes ízvilággal. A sörhöz hasonlóan létezik szűrt és szűretlen fajta, azaz a “sidra natural”. Nekem ez utóbbi ízlett jobban kissé kesernyés ízével. 

Őszintén szólva korábban nem sokra tartottam a szidrát. Alapelvem viszont, hogy mindenhol megkóstolom a helyi ételeket, italokat, így a szidra sem maradt kivétel. Tulajdonképpen nem rossz, mégsem az íze miatt volt maradandó élmény a szidrázás, hanem a szervírozás miatt. 

Meglepődtem, amikor a kocsmába belépve megláttam, hogy forgáccsal szórták fel a padlót, de aztán később megértettem az okát. Kértem egy szidrát, amit azonnal megkaptam egy rögtönzött minishow keretében. Akkor legalábbis még így értékeltem a mutatványt, amit a pincér előadott. 

A szidrát ugyanis legalább másfél méter magasból öntötte a pohárba. Még meg is tapsoltam a látványos előadást. Kiderült, hogy a decinyi kitöltött almabort gyorsan el kell fogyasztani, még mielőbb elveszítené szénsavasságát. Az alját viszont a pohárban hagyjuk, azt a következő töltésnél a földre löttyinti a pincér. Ennél a résznél világossá vált a padlót borító forgács szerepe. Amíg van az üvegben a pincér újra és újra megismétli az általam elsőre egyszeri bemutatónak tartott kiszolgálást. Azt mondják, hogy Asztúriában a felszolgálók külön vizsgát tesznek szidra-töltögetésből. Látva a tudományukat, azt hiszem, igaz lehet.

Az asztúriai babnak nincs párja

Bizony nincs párja az árát tekintve sem. A minősége valóban kiváló, de aránytalanul drágának találtam. Persze a boltok tele vannak a világ távoli részéről származó babbal, amelyek jóval alacsonyabb áron kaphatók. Szükség is van a nagy választékra, mert a tartomány egyik legnépszerűbb étele babból készül. A fabada nagyjából a magyar csülkös babgulyásnak felel meg, ízletes, tápláló egytálétel. Asztúriában húsos szalonna és kolbász helyettesíti a csülköt, de van kagylós változata is. Bármelyiket készítenéd, fontos, hogy a babot legalább három órán át főzd, és ezidő alatt háromszor “ijeszd meg”, azaz öntsd fel jó hideg vízzel.

Kávézás spanyolosan

A festői szépségű partvidék néhol hosszú kilométereken át érintetlen, másutt kedves halászfalvak bukkanak fel. A kikötőkben ringatózó halászcsónakok mellett feltűnnek a drága jachtok is, utasaik éppen az egyik bár teraszán ülve sztoriznak, miközben a reggeli cortado-t kortyolgatják. A spanyolok nagyon szeretik a kávét, és sokféleképpen fogyasztják. A cortado kevés meleg tejjel készült presszókávé, másutt tej nélküli, mindössze a presszókávét nyomják fel egy kis gőzzel. Nálunk talán kevésbé elterjedt, hogy kávézóban kezdjük a napot, a spanyoloknál viszont természetes.  

A világ egyik legjobb sajtja

Köztudott, hogy az asztúriai tej mennyeien finom. Tényleg az, de hogy miért, azt csak ottjártamkor tudtam meg. Ha autóval járod a vidéket, lankás legelők idilli képe tárul eléd: itt legelnek a híres asztúriai tehenek. A helyiek elmondása szerint a tej rendkívüli aromája a domboldalakat beborító fűszernövényeknek köszönhető. Olyan elragadó a virágos rétek képe, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Ám rövidesen „komolyabbra” fordult a sorsom, óriási hegyek tornyosultak elém. Szerencsére az utak kiválóak, így biztonságosan eljutottam még a legeldugottabb hegyi falvakba is.

A hegyi utak varázslatosak, tényleg olyan, mint egy képeskönyv. Csodálatos erdők, csörgedező patakok, piciny falvak a völgyek ölén. Elképzelni is nehéz szebbet! Ezen a vidéken kecskepásztorok élnek, akik a mai napig hagyományos módon készítik a finomabbnál finomabb sajtokat. Az asztúriai sajt valódi luxus, amit bárki megengedhet magának, mert megfizethető.

A több mint nyolcvan féle sajt közül nehéz választani, mindegyik igazi ízorgiát kínál. Az egyik leghíresebb a Cabrales sajt, a Picos de Europa hegyvidéken készített kézműves kéksajt. Hagyományos módon kevert tejből készül, vagyis a tehéntejhez kecske-, vagy juhtejet kevernek, így a sajt íze még markánsabbá, fűszeresebbé válik. A sajtot a mészkőhegység  jól szellőző barlangjaiban fából készült polcokon hónapokon át érlelik. Kóstold meg, és igyál hozzá szidrát!

Mindannyian csak úgy emlegetjük hogy Dominika, és persze mindannyian ugyanarra a szigetre gondolunk. Azonban kissé zavarba ejtő, hogy ugyanabban a szigetvilágban van egy másik sziget, ami Dominica névre hallgat, pontosabban Dominikai Közösség a becsületes neve. A nagyobb, közismert turistaparadicsom hivatalos neve viszont Dominikai Köztársaság.

Remélem, hogy egyszer még eljutok a másik Dominicára is. Nem mintha a Dominikai Köztársaság rossz hely lenne! Sőt, sokkal többet tartogat, mint a sztereotip all inclusive szállodák.

Arról a trópusi szigetről van szó tehát, ami csak fél sziget. Nem félsziget, mert tényleg szigeten van, de osztozik egy másik országgal. Mint sok minden egyéb, ez is a szégyenteljes gyarmati múlt kövülete. Az országban rengeteg látnivaló van, de ez alkalommal csak a fővárosi élményeimről írok. Hiszen annyi mindent tud ez a kis metropolisz!

Santo Domingo

Tényleg főváros, kb. olyan aránytalansággal, mint Budapest kontra Magyarország. A négymilliós város igen gazdag látnivalókat és szórakozási lehetőségeket kínál. Kezdjük a történelmi belvárossal, ami szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Én imádom a spanyol gyarmatosítás és fennhatóság alatt épült városokat. Ez az egyik csúcs! Büszkén hirdetik magukról a helyiek, hogy az ő városuk az Újvilág legrégebbi települése.

Az ötszáz éves városban megtalálsz minden történelmi kulisszát. Van itt erődítmény, ami mai szemmel nézve inkább erődítményecske. Világos, védeni kellett a várost a kalózokkal és az ellenséges hatalmakkal szemben. Természetesen van itt székesegyház, hiszen a spanyol gyarmatosítók elsődleges küldetése a hit terjesztése volt. (Mellesleg jól jöttek nekik a gyarmatokról összeharácsolt kincsek is.) A zömök templom jellegzetes spanyol barokk stílusban épült. Állítólag a katedrális rejtette Kolumbusz Kristóf hamvait. Ha már élete végén nem becsülték Spanyolországban a felfedezőt (szegényen, elfeledve halt meg), akkor legalább szobrokat állítottak neki évszázadokkal halála után. Jó nagyot kapott Santo Domingo központi helyén, biztosan te is lefényképezed majd, ha itt jársz. El sem tudod kerülni, ha egy órácskát bolyongsz a történelmi óvárosban.

A belváros legnagyobb tere a Plaza de Espana, más néven Plaza de la Hispanidad. A teret uralja a Alcázar de Colón, ami leginkább kormányzati-reprezentációs célokat szolgált, bár erődítménynek is elmenne. Be lehet menni, a korhű bútorok, berendezési tárgyak és fegyverek kisebb időutazásra visznek. Az előtte lévő betonplacc nappal kissé lehangoló, de estére megtelik élettel. Az egész belváros nagyon gondozott, klasszul felújították és tisztán tartják. Legjobb bicajjal bejárni, kedvezően bérelhetsz bringát, én is így tettem. Nincsenek szintkülönbségek és nem jelentős az autóforgalom sem. Bár télen meleg van (nincs tévedés, télen is), de könnyű kerekezésben lehet részed, nem izzasztó.

Az óvárosban vannak évszázados polgárházak, amelyeket szállodává alakítottak át. Én is ilyenben szálltam meg. Az épület körfolyosós, a belső udvaron kút van, mívesen faragott vízhúzó szerkezettel. A kézi hímzésű ágynemű, a módos gazdának kijáró bútorok és a kosztümös személyzet egy pillanatra elhitette velem, hogy én vagyok a ház ura az 1700-as évek közepén.

Dominikai konyha

Kreol konyhának is hívják és az egykori szűkös megélhetési források miatt nem kifejezetten az eleganciáról szól. A mai tehetősebb időkben is fennmaradtak a hagyományok és előszeretettel eszik a bandera dominicanát. Az étel a sziget zászlajában szereplő három színre utal. A laktató fogás rizsből, vörös babból és valamilyen fajta húsból áll. A disznó-, marha- vagy csirkehúst a magyar pörkölthöz hasonlóan készítik, de nem keverik össze a rizses babbal, mint a bácskai rizseshúst. Szezonális fűszerekkel gazdagítják.Másik kedvencem a mangú. A főzőbanánt pépesítik és akkor az igazi, ha vajjal gazdagítják. A tetejére olíva olajban megfuttatott lilahagyma kerül. Gazdagabb kiadásban rendelheted sült sajttal vagy/és sültkolbásszal is.

A fáról frissen szedett banán íze elképesztően finom. Össze sem lehet hasonlítani az Európában kapható, hosszú utazástól elkínzott gyümölcs zamatával. Akkora adagot adnak a banánnal és vanília szósszal töltött palacsintából, hogy szinte főételnek elmenne.

Éjszakai élet

A fővárosban van minden, ami a nyugatias életformának felel meg: lakótelepek, villaparkok, plázák, szórakozóhelyek. Éjjel indul be igazán az élet. A merengue (kiejtése magyarosan: merenge) a kubai salsa helyi kiadása. Gyors tempójú, izzó latin zene. Ugyanaz a motívum tucatnyi alkalommal is felcsendül egy-egy számban, mégsem unalmas. Annyira gyors és magával ragadó a lüktetése, hogy szinte belefáradsz a hallgatásába. Hát még ha táncra is perdülsz! Érdekes módon a sziporkázó zenét már csak egyszerű menetelésszerű lépésekkel követik. A szórakozóhelyeken üvölt a meregue és nem csak fiatalok ropják a táncot. Nem tudod rosszul csinálni, ha megpróbálod, csak ütemre kell sétálni, a többi magától jön. Csak lazán! Ha az óvárosban szállsz meg, nem kell különösebben keresned a zenés-táncos helyeket. Az ablakokon kiszűrődő zene és fények jó útbaigazítást adnak.

Állítólag van olyan jó a dominikai szivar, mint a kubai. Én nem próbáltam, viszont azt felmértem, hogy drágább, mint a nagyobb hírű, régen Fidel Castro által is propagált márka. Azt viszont állítom, hogy a dominikai rumok egyáltalán nem rosszabbak a  kubainál. Ugyanaz az égöv és ugyanolyan a cukornád, mint a másik karib-tengeri szigeten. Azt mondod, hogy legyen tölgyfahordóban érlelt? 15 vagy 50 éveset választasz? Csak meg ne ártson a trópusi klímán! Lehet, hogy jobb választás egy rum alapú koktél.

Boca Chica - szuperstrand a főváros közelében

Ha megelégelted a pörgést Santo Domingóban, felüdülhetsz valamelyik közeli strandon. A várostól Keletre fekvő Boca Chica nevű üdülőtelepre mehetsz busszal, vagy taxival, ez utóbbi kényelmesebb és nem drága. Ezen a partszakaszon a helyiek között élvezheted a napsütést, a meleg tengervizet és ehetsz egy finom gyümölcsfagyit. Ha kivárod a naplementét, ilyen látványban lesz részed.

Szeretek a főztömmel örömet okozni a hozzám közel állóknak. Az étel fogyása a legjobb indikátor. Mert hiába az udvarias(kodó) dicséret, ha nem fogy, akkor valami nem stimmel. A választékom bővítése gyanánt beiratkoztam egy egynapos főzőtanfolyamra Valenciában.

A tartományi székhelyen több főzőiskola is van, egyaránt lehet hosszabb és rövidebb kurzusokra jelentkezni. Én egy napot szántam rá, de már bánom, többet kellett volna. Egyrészről szerencsém volt, mert egyszál magam voltam a „csoport”. Másrészről jobb lett volna, ha van más nebuló is. A főzés akkor igazán jó buli, ha többen vesznek benne részt. Egyedül ráadásul rivaldafényben voltam és kicsit izgultam, hogy majd béna leszek. Mindegy, nem fújtam visszavonulót és jól tettem.

Előkészületek

A szakácsmester honlapján ajánlatok szerepeltek, hogy mi mindenre tud megtanítani egy nap alatt. Az előzetes egyeztetés során kiderült, hogy a menüsortól nagyon rugalmasan el tud térni, én magam állíthattam össze, mit szeretnék főzni. Naiv módon rákérdeztem, vigyek-e magammal valamit a helyszínre. A válasz öntudatos, kissé bántott reakció volt. A kurzusvezető közölte, hogy a legmodernebb konyhai felszerelésektől a legkiválóbb alapanyagokig minden rendelkezésre fog állni beleértve a bort és az üdítőitalokat is.

Juan szakácsiskolája kis csoportokkal foglalkozik, maximum négy pár tanoncot tudnak fogadni családi házukban. A felesége mint segéderő is velem volt, akivel láthatóan olyan szinkronban dolgoznak, hogy beszélniük sem kellene, automatikusan mindenki tudja a maga teendőjét. A megbeszélt időre pontosan érkeztem, ezt a mester külön megköszönte, mondván, hogy a konyhaművészetben az egyik legfontosabb dolog a logisztika és a pontos időzítés.

Menüsor

Itt eltekintek a receptek közzétételétől terjedelmi megfontolásokból. Egyébként is ahány ház, annyi szokás. Ugyanazt a célt – ugyanazt a finom ételt – többféle módon el lehet érni. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, könnyen találsz recepteket magyarul is. Én az alábbi menüsort választottam:

Andalúz gazpacho

Hagyományosan a forró nyári napokon a mezőn dolgozó földművesek ezzel a főzés nélkül készült levessel hűsítették magukat. Paradicsom, paprika, uborka, olivaolaj, fokhagyma, só és kenyérbél a hozzávalók. Mivel finom és egészséges, a mai napig igen népszerű. Ezt az akadályt könnyen vettem, mert csak turmixolni kellett. Annyi kenyeret kellett belekeverni, hogy jól besűrűsödjön, de ne álljon meg benne a kanál.

Spanyol tortilla

Nem összekeverendő a sima tortillával, aminek Mexikó a hazája és nálunk is népszerű liszt alapú lepény. A spanyol tortillát sütik, azt korábban is tudtam. De hogy meglegyen az egészségtudatos illúzió, sütőben is készülhet, nem csak serpenyőben. Ez az étel gazdag, laktató. A tojás az alap, amit krumplidarabokkal gazdagítanak. Lehet főzni is a burgonyát, de mi a lassúbb, kifinomultabb módot választottuk. Alacsony lángon, bő olajban confitáltuk a krumplit. Spanyolországban évszázados, késhegyre menő vita van arról, hogy tegyen-e bele az ember hagymát, vagy ne. Szerintem nem is kérdés, hogy hagymával sokkal finomabb. Sütés előtt a masszába dekorációként kerülhet pár karika sárgarépa vagy zöldborsó is. Spéci magas edény kell hozzá, ha sütőben készítjük el. Időigényes, de megéri a macera. Kevésbé zsíros és jobban összeérnek az ízek, mint a serpenyőben. Hidegen is nagyon finom és hűtőben két napig simán eláll.

Paella

Gondoltam, ha már Valenciában vagyok, akkor paellát mindenképpen megtanulok főzni. Ez a rizses egytálétel innen indult világhódító útjára. Valencia tartományban világviszonylatban is óriásinak mondható rizsföldek találhatók. Bár nem is annyira a méretre, mint a minőségre büszkék. Régen egy magyar boltban volt „A” rizs meg „B” rizs. Persze ma már nagyobb a választék itthon is, de ha bemész egy nagyobb spanyol élelmiszer áruházba, leesik az állad, akkora a kínálat. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Rövid leszek, ha paellát akarsz készíteni, akkor paella rizst kell hozzá venni. Én próbáltam itthon másféléből is, de nem akart összejönni. Vagy pergős lesz a paella, vagy szétfő. Az még mindig a jobbik eset, ha csak annyi a hiányosság, hogy nem járja át az aroma teljesen a rizsszemeket.

A paella készítést művészi szinten végzik a paella mesterek. Nem mindegy, hogy az összetevők milyen sorrendben kerülnek a speciális kiképzésű serpenyőbe. Arra is vigyázni kell, hogy melyik hozzávalót mennyi ideig sütöd. Ha túlsütöd, akkor szétmállik és elveszíti az ízét. Ha kevés sütést kap, akkor pedig tolakodó marad az íze. Alap olog, hogy a selymes-jellegzetes ízt a vége felé beledobott sáfrányszirmokkal kell megkoronázni. A paella nem csak a sáfrány miatt drága étel, hanem amiatt is, hogy nem szabad spórolni az összetevőkkel. Én a halas-tengeriherkentyűs változatot tanultam meg, de készülhet csirke-, disznó- vagy nyúlhúsból is. Ahogy én csinálom a valenciai szakácsiskola után, az időigényes. 3-4 órán át bíbelődök vele. Már merem a Valenciában ellesett fogást is alkalmazni, a végén egész picit odakozmálom az alját, amitől kicsit markánsabb, füstös jellegű ízt is kap.

Turron

Le se lehetne tagadni, hogy a turron a több évszázados mór uralom alatt honosodott meg és vált népszerűvé. Ugyanolyan édes, sűrű és tömény, mint általában az arab világban az édességek. Korábban nem állt hozzám közel ez a desszert, de gondoltam, kipróbálom, hátha evés közben jön meg az étvágy. Turron ügyben az idők folyamán minden régió, sőt minden háziasszony kialakította a saját elkészítési módját, illetve variálta az összetevőket. A turron annyira közszó lett, hogy ma már a csokoládé szinonímája. Különösen karácsony táján ellepi az üzleteket. Van fehér, barna, fekete, mogyorós, rizses változata. Nem lehet végigkóstolni, mert negyed kilós darabokban árulják.

A kalóriabomba alapja tradicionálisan a méz, mandula, cukor, tojásfehérje és kevés liszt. Nem lehet elrontani az elkészítését, csak arra kell vigyázni, hogy lassú tűzön szabad csinálni és állandóan kevergetni kell. Súlyos hátrány, hogy jó néhány óra kell, míg a massza megdermed és csokoládé állagú lesz. Szerinted kibírtam anélkül, hogy melegen meg ne kóstoltam volna? Mire elkészült és formába öntöttük, megértettem, miért a desszert elkészítésével kezdtük. Pont megkeményedett, mire a többi fogást megfőztük. Hiába, Juan érkezésemkor megmondta: „Logisztika és időzítés kérdése az egész.”

Ha kétbalkezes vagy a konyhában és nem beszélsz spanyolul egy kukkot sem, akkor is jól jársz ha akár csak egy napot rászánsz, hogy spanyol szakácstól tanulj.

Thaiföld méltán kedvelt uticél, hiszen egzotikus, változatos és megfizethető. Utazásra legjobbak az október és április közötti hónapok. Ilyenkor kifejezetten kellemes az időjárás, fürdésre, napozásra tökéletes.

Ha elhatároztad, hogy a téli hónapok egyhangúságát egy thaiföldi utazással töröd meg, érdemes megfontolni, hogy a sok vonzó lehetőség közül melyiket választod. Thaiföld óriási ország, megszámlálhatatlan csodálatosan tiszta vizű, fehér homokos stranddal. Phuket és Kho Samui a két legnépszerűbb, csúcskategóriás sziget rengeteg élményt, és remek kikapcsolódást ígér. Bajban van az ember, ha el kell döntenie, hogy melyik mellett tegye le a voksát.

Phuket

Phuket az ország legnagyobb szigete, amely körül száznál is több pici sziget és szirt emelkedik ki a tengerből. A szárazföldről hídon át is megközelíthető. Én repülővel érkeztem, mint ahogy a legtöbben Európából.

Phuketen mindent megtalálsz, a számos vizisport lehetőséget nyújtó Patong Beachtől a nyugodt, csendes Sirinat Nemzeti Parkig, ahol természetes környezetben élvezheted a nyaralást.

Gyávaságomat leküzdve a Patong Beachen befizettem egy motoros siklóernyőzésre. Eltekintve a pár perces kezdeti pániktól, életem egyik legnagyobb élménye volt a szikrázó tenger feletti lebegés.

A sziget legjobb strandjai a nyugati parton helyezkednek el. Mivel mopedet béreltem, többet is felkerestem. Nekem legjobban a Kata Beach jött be. Laza hely, a part menti fák közt néhol függőágy van kifeszítve, amiben békésen szunyókál bérlője.

A strand homokja kifogástalanul tiszta, gondozott. Itt még a finnyás skandináv turisták is megtalálják a nyugalmat. A víz csendes, átlátszó, akár egész nap lebeghetsz a langymeleg hullámokon. Nagyon tetszett, hogy bár főszezonban voltam, nem mozogtak tömegek a vízben, és nem ütköztem minden karcsapásnál egy másik fürdőzőbe.

A parti koktélbárban hegyekben áll a zöld kókuszdió arra várva, hogy isteni koktél készüljön belőlük. A koktél rém egyszerű, a frissen lékelt kókuszdióba nem elhanyagolható mennyiségű rumot töltenek, beleszúrnak egy szívószálat, és már viheted is! Remek volt, mégis egy másik kulináris élmény vitte a pálmát. Melyikünk ne örülne meg, ha megérzi a főtt kukorica illatát, ami már sokkal előbb belengi a levegőt, mint ahogy a mozgóárus a látókörödbe kerülne? Akkor lepődtem meg igazán, amikor kérve egyet, az edényből előkerült egy illatos fekete főtt kukorica. Elképesztően aromás, intenzív íze volt! Neked is javaslom, hogy kóstold meg, nagyon finomnak fogod találni.

Kho Samui

Kho Samui a Thai-öbölben fekszik, így a sziget időjárása kissé eltérő az Andamán-tengerben fekvő Phuket időjárásától. Magasabb a napsütéses órák száma, és arra is van esély, hogy a nyári hónapokban is kifogsz kevésbé füllesztő időszakot.

Egy szigetcsoportról van szó, aminek legnagyobbika Kho Samui. Ha változatosabbá szeretnéd tenni a strandolós-napozós programot, hajóval átruccanhatsz az egyik szomszédos szigetre. Nem mintha a főszigeten csak napozni és strandolni lehetne.

A szigeten számos kókuszfarm van, amelyek nagyon látványosak, de nem veszélytelenek. Én az egyik északi ültetvényen majdnem megjártam, amikor a kókuszpálmák közt sétálgatva egy méterre tőlem egy hatalmas zöld kókuszdió landolt a földön. Hát bizony, ha a fejemre esik, csúnya vége lett volna a nyaralásnak. Utóbb tudtam meg, hogy évente csaknem ezren vesztik életüket a trópusokon kókuszbalesetben.

A szigeten számos kilátópont van, ezek közül ajánlom figyelmedbe a Lad Koh-ot, ahonnan felejthetetlen kép tárul eléd. Az öböl vize a zöld és a kék minden árnyalatát megmutatja, ragyogóan tiszta.

Ha veszed a fáradságot, hogy felvitesd magad a Khun Si vízeséshez, még pancsolhatsz is a medencéjében. Én sem sokat teketóriáztam, a sziklákra dobáltam a ruháimat, és bevetettem magam a többi boldogan visongó fürdőző közé.

Innen már csak pár métert kell megtenni az élvezetes kilátásért. Ha további élményekre vágysz, bérelhetsz kismotort, és aszfaltozott hegyi utakon felhajthaszt a Samui névre hallgató kilátóhoz. Itt aztán mindent megkapsz, dzsungelt, tengert, madárcsicsergést.

Persze a strandolás kapja a legnagyobb szerepet a nyaralás alatt. Az öbölben úszva apró, színes trópusi halak rebbennek szét előtted. Megunhatatlan látvány, órákig el tudod nézni snorkelingezés közben.. Ha viszont búvárkodsz, itt kivételes élményben lehet részed, mivel az öbölben veszélytelen cetcápák is élnek. Elég húsz méterre lemerülni, hogy megfigyelhesd életüket.

Strandolás közben megéhezik az ember, különösen, ha eszébe jutnak a jobbnál-jobb thai ételek. Én szinte mindegyiket nagyon szeretem. Itt ettem életem egyik legjobb Tom Yum levesét, amit azóta sem tudok még csak hasonlóan sem elkészíteni a konyhámban.

Persze akkor is megtalálod a számításod, ha nem rajongsz ezért az ízvilágért. A parton egymást érik a drága szállodák, éttermek, mindenki talál kedvére valót. 

Nem véletlenül érkeznek ide tömegesen a látogatók. Az ő kiszolgálásukra épülnek a 80-as évektől folyamatosan a szálláshelyek, szórakozóhelyek, ami napjainkra kezd kissé nyomasztóvá válni. Sajnos a tömegturizmus olyan méreteket öltött ezen a szép szigeten, hogy az elmúlt években bizonyos helyeken problémává vált az ivóvíz ellátás az őslakosoknak. A turizmusból beáramló pénz átalakította a sziget képét, óriási a kínálat szállásban, szórakozási lehetőségekben, éjszakai programokban. Viszont aki csak ezt a szigetet látja, az nem tudja meg, milyen az igazi Thaiföld.

Phuket, vagy Kho Samui? Őszintén szólva nem tudnék állást foglalni, melyik a jobb hely. Ha döntenem kellene, az utazási idő és a költségek lennének a mérvadóak.

A világ sok pontján vallják büszkén, hogy az örök tavasz szigetén élnek. Valóban rengeteg gyönyörűen zöldellő, remek klímájú hely létezik, de az örök tavasz mind közül Madeirára illik leginkább. A színes virágok tömkelege, a zöld minden árnyalata ámulatba ejtő, de Madeira sokkal több egy óriási virágoskertnél.

Kezdem azzal, hogy már a megérkezés is izgalmas, Madeira repülőterének leszállópályája híresen nehéz terep. A pilóták külön kiképzést kapnak az itteni leszállásra. Erős szélben, ami elég gyakori, szinte lehetetlen a landolás. Ilyenkor a szomszédos Porto Santo szigetére, vagy a szárazföldre irányítják vissza a gépeket. Persze, van, aki kifejezetten az extrém repülés élménye miatt utazik a szigetre. És ha jól meggondolom, az sem olyan drámai, ha még egy napra a szigeten reked az ember.

A főváros a sziget déli részén épült. Építészeti remekek nem hemzsegnek a városban, de a gótikus székesegyházat érdemes megnézni. Futballrajongóknak kihagyhatatlan a Stadion, amit a reptérhez hasonlóan Funchal városának szülöttjéről, Cristiano Ronaldóról neveztek el.

Libegőzés a város felett

Madeira erősen tagolt felszínén meglehetősen nehéz volt a közlekedés. A régi időkben úgy könnyítették meg a fennsíkokon gazdálkodók életét, hogy kötélpályákat építettek ki a termőföldekhez. Ezek a felvonók népszerűek lettek a turisták körében is, sőt kifejezetten turisztikai célra is építettek kötélpályákat. Ha a fővárosban jársz, szállj fel az Édeskömény-öböl központjából Monte felé induló libegőre. Kb. 15-20 perc alatt teszi meg az 560 méteres szintkülönbséget, kényelmesen lebegve a domboldal fölött. Felérve a látvány fenomenális, a teljes öböl és a város a lábaid előtt hever.

Botanikus Kert

A város legfőbb nevezetességéig, a Botanikus Kerthez tovább mehetsz felvonóval, amely a közelből indul. Mindkét felvonó kiskabinos, nagyon kényelmes, és biztonságos. Ha nem szereted a libegőt, akár busszal, vagy autóval is megközelítheted a botanikus kertet, mindössze 3 kilométerre található a városközponttól.
A kert több mint 2500 növényfajnak ad otthont, amelyeket a világ minden részéről telepítettek ide. A trópusi kertben madárpark is van, ahol 300 egzotikus fajban gyönyörködhetsz.

Robogj tobogánon!

Ha visszatérsz a városba, pattanj fel egy tobogánra. A kosárszán az őslakosok közlekedési eszköze volt, manapság kedvelt turista attrakció. A fatalpakon csúszó szánt két szalmakalapos carreiros, azaz szánhúzó irányítja a kanyargós utcákon. Mivel a meredekebb lejtőkön a szán csaknem az 50km-es sebességet is elérheti, igazi adrenalinbomba kipróbálni!

Babérerdő, az UNESCO Világörökség része

Ezen a szigeten mindenki talál látnivalót, ha pedig szereted a természetjárást, akkor el leszel ragadtatva a lehetőségek garmadájától. Az ősi babérerdőtől és vízesésektől a fekete sziklás tengerpartig rendkívül változatos természeti környezetet járhatsz be.
A babérerdő évmilliókkal ezelőtt az egész szigetet beborította, sőt, Európában elterjedt. Mára gyakorlatilag kihalt, és bár több makronéziai szigeten van babérerdő, a legnagyobb kiterjedésű Madeirán található. Éppen ezért vette fel az UNESCO 1999-ben a Világörökség listára. A babérerdő egyben számos ritka növény- és állatfaj élőhelye is. Itt sétálva óriási páfrányokat és virágzó növényeket is látsz, néha úgy érzed magad, mint egy mesebeli erdőben.

Kígyószisz

A madeirai utazásomra készülve olvastam, hogy a lila kígyószisz Madeira büszkesége. Nyomban megjelent előttem a nálunk ismert vadvirág képe, gondoltam, lapozzunk, ilyen itthon is van. Amikor azonban megláttam, mi is nő itt, megértettem, miért tartják nagy becsben. Azóta már tudom, hogy a makaronéziai fajok sokkal látványosabbak, mint itthon. Több tucat fajuk alakult ki a szigetvilágban, Madeirán két endemikus faj él, ezek egyike ez a csodásan szép lila virág.

Cabo Girao, séta az üvegpallón

A Cabo Girao óriási sziklafala csaknem 600 méter magas. A tetején lévő kilátóból remek panoráma nyílik Camara de Lobos városára, valamint Madeira déli partjaira. Ha bátor vagy, és bírod a mélységet, az üvegpallóra is kimerészkedhetsz, és letekinthetsz a szédítő mélységbe. Első alkalommal Singapure-ban volt hasonló élményem, meg is fogadtam, hogy soha többet nem kísértem a mélységet. Persze nem így lett, és itt sem bántam meg, hogy nem álltam ellen a csábításnak.

Séta a csatornák útvesztőjében

A mezőgazdasági célra kiépített csatornarendszer több mint 200 km hosszan hálózza be a szigetet. Az úgynevezett levadák mellett turistautak épültek ki, amelyeken kellemesen sétálhatsz. Javaslom, hogy olyan útvonalat válassz, ami vízesések mellett halad el.

Fürdés természetes medencékben

A sok millió évvel ezelőtti vulkánkitörések idején a folyékony láva az óceánt elérve megszilárdult, és természetes medencék alakultak ki. Ilyen medencéket találsz a sziget nyugati oldalán. Páratlan élmény érezni, ahogyan az óceán hullámai dübörögve csapódnak a medence falának, és csiklandozó permetként hullanak vissza rád. Homokos strandot Madeirán ugyan nem találsz, de a medencés pancsolás hidd el, kárpótolni fog!