Egyiptom sokunk bakancslistáján szerepel, bár, ha olvasod a cikkeim, akkor már tudod, hogy én nem az All Inclusive ellátásos, vagy a giga resortokban nyaralós típus vagyok. És valószínűleg már azt is tudod, hogy mindig igyekszem letérni az útról, amit az idegenvezetők, és sok-sok turista kitaposott.

Persze ez nem azt jelenti, hogy én nem utazom ilyen helyekre is, persze hogy igen, csak mindig elszabadulok a hotelből, a szállásról, hogy valami különlegességet fedezhessek fel.

Régi vágyam volt, hogy egyszer láthassak egy valódi tevevásárt, ezért mikor az egyiptomi nyaralást tervezgettem a két tinédzser fiammal, eldöntöttem, hogy nekem látnom kell egy valódi tevevásárt.

Most nem követtem el azt a hibát, mint Thaiföldön, amikor a Chiang Mai nevű város közelében lévő marhavásárra fájdult meg a fogam. Ott lelkesen ültem fel egy buszra, hogy láthassam az eseményt.

A hatalmas területen mindent lehetett kapni: a lilára és rózsaszínre festett naposcsibétől, az egy dollárért kapható ölnyi mennyiségű orchideán át a használt háztartási gépekig mindent. Láttam kakasokat is, sajnos a kakasviadalok a mai napig népszerűek Thaiföldön, mindenféle tiltás ellenére. Marha viszont egy darab sem volt, ugyanis csak minden hónap második keddjén cserélnek gazdát a jószágok. Mondjuk így sem unatkoztam, szinte egy teljes napot elnézelődtem a piacon.

De vissza Egyiptomba, pontosabban Kairóba!

Taxizás Kairóban

A nagyvárosban és általában Egyiptomban taxival utazni olcsó, gyors és kalandos. A nagyvárosi közlekedésben szinte minden autó tele van kisebb-nagyobb sérülésekkel. Sok a koccanás, ami abból is adódik, hogy a taxisok ügyet sem vetnek a forgalmi sávokra vagy arra, hogy hol lehet megállni. A folyamatos dudaszóban minden sofőr próbál kiharcolni magának egy kis lyukat, ahová beférkőzhet annyi időre, hogy újabb és újabb nyaktörő előzésbe kezdjen. Elsőre ez ijesztő, de egy idő után te is megszokod. Nem tudnak nagy sebességgel menni, mert rengeteg autó van az utakon, így komoly balesetveszély sincs. Én legalább is nem láttam balesetet, pedig sokat taxiztam Kairóban.

A kirándulás előtti napon megbeszéltem a fuvart egy derék arab sofőrrel. Legalább is én azt hittem, hogy megbeszéltem. A taxis ötven körüli, nyájas és lelkes volt. Legjobb tudásom szerint a célállomást elmondtam, meg hogy tevevásárba készülünk és azt is közöltem, hogy kb. 2-3 órát ott fogok tölteni. Kértem, hogy várjon meg, és ő hozzon majd vissza a szállodába. Biztos, ami biztos, az útikönyvben meg is mutattam neki az arabul is odaírt település nevét, nehogy félreértés legyen. A motivált arab úgy gondolta, hogy a hónap bizniszére alkudott meg velem.

Kalandos út

Jól sejtettem, másnap korán reggel várt minket a sofőr, pontosan indultunk, egy arab jellemzően, ha megbeszél egy üzletet, mindig teljesít. Éppen világosodott, mikor indultunk. A felkelő napról tudtunk tájékozódni, épp ezért úgy 20 percnyi autózás után kezdett rossz érzésem lenni. Nem Észak felé indultunk, hanem Nyugatnak. Gondoltam, ő van otthon, biztosan tud egy rafinált kerülőutat. Kommunikálni nem nagyon tudtunk, mert nem beszélt semmilyen általam tudott nyelven.

Egy idő után kezdett egyre ismerősebbé válni a körülöttünk elterülő táj, ugyanis feltűntek a piramisok. A taxis odalavírozott a romvároshoz, leállította a kocsit és széles mosollyal rámutatott a piramisokra és arabul közölte, hogy megérkeztünk.

Nem értettem egy szavát sem, de pontosan tudtam, hogy rendkívül elégedett magával, elvégzettnek vélte a rá bízott munkát. Én csalódottan álltam a piramisok előtt, némi felháborodást is érezve, mert ezen a helyen biztosan nem cserél egy teve sem gazdát. Nem jó ötlet egy arabbal vitatkozni, mindig ő győz, kivéve, ha beszélsz arabul. Abban az egy esetben van esélyed, egyébként nem sok. Az igazam bizonyítására elővettem az útikönyvet és megmutattam neki az előzőleg mutogatott részt a tevevásárról, pontosabban a település nevét. Sajnálkozva ingatta a fejét és nekem csak akkor esett le a tantusz, amikor segítséget kért egy másik autóvezetőtől. Mint kiderült, nem tudott írni-olvasni, ebből adódott a félreértés.

A két sofőr megbeszélte a helyzetet, én pedig vártam, hogy miként lesz tovább. Sofőröm becsületére legyen mondva, morgolódva, de önkéntesen visszaült a kocsiba és nem nagy késéssel, de elértük az eredeti célunkat. A taxis a fuvar végén nem kért egy fillérrel sem többet, mint amire megalkudtunk, mert hogy ő tévedett. Bár a piramisokat követően szinte folyton morgott, de ezt vélhetően enyhítette a borravalója a nap végén.

Úton

A tevevásár felé vezető út önmagában nagyon érdekes volt. Szeretek bepillantani az emberek életébe, és hogy miként élik a mindennapjaikat. Több öntözőcsatorna fölé épült hídon haladtunk át, jól látszott, hogy a legeldugottabb helyre is odavezetik a Nílus vizét. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy ezen a vidéken semmi sem teremne meg a fenséges folyó nélkül. Mindenhol homok és kő uralkodik. A földeken férfiak és nők, sőt sok gyerek is szorgoskodik. Szépen rendben tartják kis birtokaikat, alkalmas a terület arra, hogy zöldségféléket termesszenek. Sokszor lassult le a taxink, mert egy-egy öszvér vagy szamár vontatta szekeret kellett kerülgetni.

Na végre, megérkeztünk!

Ha te is megszállottan látni szeretnél egy tevevásárt, akkor Birkesh városában vasárnap és pénteken tartanak. Persze az eredeti terv az volt, hogy korán érünk majd a városba, mert ahogy melegszik az idő, elfogy az eladók és vevők lelkesedése és hazamennek. Ahogy gyalog közelítettünk a vásártér felé, a tömeg egyre hangosabbá vált.

Tevék (pontosabban dromedárok, azaz egypúpúak) bőgését kiegészítette a türelmetlenül kiabáló helyiek hangja és persze a jellegzetes szag. Nem mondom, első látásra kissé ijesztő volt, és a lépteinket nem csak a szanaszét hagyott állati ürülék kerülgetése miatt lassítottuk, hanem hogy legyen időnk szokni a hangulatot. Ez a valódi Egyiptom, távol a luxusszállodáktól, a nagyvárosi forgalomtól, a piramisoktól és a hajókirándulásoktól.

Az egész olyan volt, mint egy forrongó katlan, idő kellett, amíg átláttuk, hogy ki kivel van, hogy valójában a hangzavar ellenére nincs is semmi probléma. Tevék (bocsánat, maradok ennél az elnevezésnél) százait láttuk, ameddig a szem ellát. Kisebbek, nagyobbak, serdülők, sérültek – mind árucikk. A jószágok többsége teherautókon érkezik és azon is távozik. De hogy piacképes legyen, a földön kell azt prezentálni.

Hogy miként folyik egy alku? Azt már tudod, hogy nem beszélek arabul, így egy szót sem értettem belőle. De nem is kellett a nyelv!

A potenciális vevő rá-rásandít a kiszemelt árura, mire a gazda odatessékeli, hogy nézze meg közelebbről is a portékát. A vevő körbejárja a tevét, megtapogatja, lehúzza az ajkait, megmarkolászta a szőrét. Közben – a hangja és az arca alapján - ócsárolja kicsit, erre az eladó némi felháborodással a hangjában válaszolgat. Ugyan sikeres üzletkötést nem láttunk, de mindent értettünk.

Ha akarsz venni egy tevét, nem megfizethetetlen. Egy egészséges kanca ezer euró körüli összegért már a tied lehet. Tartok tőle, hogy a fuvardíj és a magyar állategészségügyi előírások kissé komplikálnák, hogy haza is vihesd. De az ekkoriban tinédzser fiaim azóta is emlegetik, hogy piramisok ide, Egyiptom Múzeum oda, a legnagyobb élmény Egyiptomban a tevevásár volt.