Ha Isztambulban akarsz megszállni, érdemes szétnézni a kisebb hotelek között. Vannak olyan szálláshelyek, amelyek hangulatos, antik belső térrel és bútorzattal rendelkeznek. Tiszták, kulturáltak, úgy érezheted, mintha százötven évvel ezelőtt csöppentél volna ide.

Faliszőnyegek, eredeti fa bútorok vesznek körül, de megkapod a 21. század minden kényelmét is (tv, modern fürdőszoba, stb.). Nekem bejönnek az ilyen helyek, igaz, utánajárást igényel, hogy találjak.

Héttorony

A magyar turista számára Gárdonyi Géza regényéből ismert a Jedikula, vagyis a Héttorony. Érdemes elzarándokolni. Nem azért, mert magyar vonatkozású dologgal találkozol. Magyarország nem számított sokat az óriási török birodalomban legalábbis azután, hogy elfoglalták Mohács után. A börtönerődítményben sok magyar rab is „vendégeskedett”, kiút innen aligha volt, hacsak nem cserfogolyként. A masszív épület nagy belső udvarral rendelkezik, itt volt a várőrség eligazítása és ez szolgált gyakorlatozás helyszínéül.

Kiválóan restaurálták a börtön-erődítményt, amit régen díszes bástyák és lőrésekkel ellátott tornyok védtek az esetleges külső támadástól. A falakra fel lehet menni, de a több tucat felfelé törő lépcsőt nem védi korlát, tériszonyosoknak nem ajánlott! Fentről gyönyörű kilátás fogad a Márvány-tengerre. A belvárostól a Héttorony bő egy órás sétaútra van, de kényelmetlenül zajos és füstös az odavezető út. Inkább azt ajánlom, hogy ülj elővárosi vonatra a Sirkeci Marmaray pályaudvaron és szállj le a Kazlicesme Istasyonu megállónál. A legjobb, ha leírod és megmutatod egy utastársnak, hol szeretnél leszállni. A török írás ugyan európai betűket használ, de a kiejtése nem egyszerű.

Török vendéglátás

Nem véletlen, hogy Magyarországon is van egy csomó török étterem, a török konyha az egész világon elterjedt. Szeretnek könnyű, sok zöldséget tartalmazó ételeket enni. A friss kenyérlepény a hagyományos konyha része, de a francia hatás miatt népszerű a bagett is. Ha igazán jót akarsz enni Isztambulban, nem kell sokat keresgélned. A belváros tele van jobbnál-jobb éttermekkel. Én azokat kedvelem igazán, ahol ki van téve az étel és válogathatok belőle kedvemre.

Legutóbb beültem egy ilyen kisvendéglőbe és a mohóság meg a kíváncsiság azt diktálta, hogy szerettem volna többfélét is megkóstolni. A derék vendéglős megértette, hogy nem adagokban kell gondolkodnia. Először próbálkoztam a spanyol tapas kifejezéssel, ami ugye falatkákat, kis adagokat jelent. Ez nem jött össze, de a kézzel-lábbal való mutogatás segített. Fel-felpattantam az asztaltól és rámutattam, miből szeretnék kérni. Képtelenség lenne listázni, hogy mindent ettem, de az biztos, hogy sok olyat is, ami Budapesten a körúti török büfékben nem hozzáférhető. A fizetéskor a vendéglős nem élt vissza a bizalmammal és méltányos összeget kért.

Kumkapi városrész

A városfalon kívül a halpiachoz közelítve a szagok erősödése jelzi, hogy jó irányba megyek. A frissen kifogott halak jégen várják, hogy serpenyőbe kerüljenek. Hogy honnan van ennyi hal, hiszen nem is akkora vizek határolják a várost? A Márvány-tenger és a Fekete-tenger egyaránt már csak viszonylag kevés hallal rendelkezik. Vannak viszont haltenyészetek. A tenyésztett és vadon élő halak közötti ízben alig van eltérés.

A halpiactól csak át kell sétálni a városkapun és meg is érkezel az óváros rendkívül hangulatos szórakozónegyedébe a Kumkapi városrészben. Több utcányi területről van szó, ahol az év nagy részében szabadtéri teraszokon ehetsz. A városrész estére átalakul sétálóövezetté és a helybeliek turistákkal keveredve veszik birtokba a területet. Óriási a pörgés.

Kumkapiban engedek az egyik behívogató embernek, odamegyek, ahol a legtöbben ülnek. A textilterítő és az elegáns személyzet jelzi, hogy magasabb árfekvés következik. A törököknek saját neveik vannak a halakra és tengeri herkentyűkre, de az angol vagy francia étlap megoldja ezt a problémát. Valami olyan halat választok a jégről, amit nem ismertem korábban. A pincér beszalad, leméri és közli előre, hogy mennyibe fog kerülni körettel együtt. Az ár kicsit húzósnak tűnik, de a pincér gesztusai sejtetik, hogy nem fogok csalódni. Előételnek biztonságból rendelek egy törökös vegyes salátát, nagyon finom olívaolaj és ecet jár hozzá.  Jók a török borok, de magas lehet a jövedéki adó, mert méregdrágák. Így maradok a sörnél, majdnem mindenki azt issza. A hal igazán finom lett. Ropogós és szaftos és valamilyen fűszerkeverékkel bolondították meg.

A szálláshoz visszafelé menet  vetek egy-egy pillantást a három díszkivilágításban pompázó fő látnivalóra  (Agia Sofia, Topkapi, Kékmecset). Estére kicsit lehűl a levegő és kitisztul, emiatt a díszkivilágítás még ütősebbé teszi a történelmi épületeket.

Edőcs István

utazó

Legjobb utazási tippekért Klikk Ide >>