Volt egy munkatársam, aki évről-évre Korzikára ment nyaralni családostul autóval. Kicsit furcsálltam, hogy miért ilyen egysíkúan adja elő és mindig azt válaszolta, hogy mert elképesztően szép és nagy. A térképre nézve mindaddig nem értettem, hogy lehet nagy az a pöttöm pont a tenger közepén, míg el nem mentem. Hát, itt nem a négyzetkilométerek számítanak, hanem a tagoltság. A főbb látványosságok ugyan gyorsan „letudhatók”, de ha egy kicsit is bele akarsz merülni, akkor egy hét szinte semmire nem elég.

A sziget, ahova kevés magyar jut el a bonyolult utazás miatt

Kényelmetlenül messze van Korzika. Alapvetően két megközelítési módja van. Vagy elmész Livornóig autóval és átkompolsz, vagy elrepülsz Pisába és autót bérelsz, amivel áthajózol a szigetre. Ügyelj arra, hogy az autókölcsönző engedélyezze, hogy kividd Franciaországba az autót. Hiába esik egyértelműen közelebb Olaszországhoz a kis terület, a történelmi viharok során a franciáké lett. Az elegánsabb hivatali nyelv a francia, de a vidék lakossága büszke a saját nyelvére, ami nem is francia, nem is olasz, hanem korzikai.

Napoleon nagyüzem

Azt mindannyian megtanultuk, hogy Napoleon Bonaparte korzikai születésű. Ezt alaposan meg is lovagolja a turisztikai nagyüzem. Lépten-nyomon találkozhatsz a császárral, persze nem szó szerint. Emléktáblák, nagy és még nagyobb kültéri szobrok, szuvenír boltok vannak szép számmal. Vehetsz többek között napoleonkalapot, a császár kardjának másolatát, Napoleont mintázó süteményt, a nagyemberről készített nyomtatott kiadványokat stb. stb.

Ajaccioban megnézheted Napoleon szülőházát, ahonnan elindult, hogy a franciák császára legyen és a grande armée-val leigázza Európát. A múzeum bútorai és berendezési tárgyai állítólag ugyanazok, amelyeket szülőházában használt. 

A shopban persze vegyél valami emléket, amivel kicsit közel kerülhetsz te is a dicsőséghez… Úgy mondják, hogy amikor az első ízben száműzött császár Elba szigetén „vendégeskedett” (mármint töltötte első száműzetését), fokozta a honvágyát az, hogy Korzikáról átvitte a szél a sziget illatát. Jó szimata lehetett, hogy megérezte. Akár el is hihetnénk, mert ha kiszállsz a kocsiból vidéken pár percre, elképesztő illatár kerít hatalmába már tavasztól. Olyan, mintha illatos habfürdőben mártóznál, csak nem leszel vizes. A mediterrán bokrok átható erővel ontják magukból a fűszeres szagokat.

Szelídgesztenye kultusz

Ha már illatok. Korzika tele van gesztenye ültetvényekkel. Ez is - mint minden jó itt  - természetesen a császár nevéhez köthető. Állítólag ő rendelte el a szelídgesztenye ültetvények létrehozását. A gesztenyeligetek önálló életre keltek és olyan helyeken is elszaporodtak, ahonnan a termést betakarítani képtelenség. Szakadékos, bevehetetlen ormokon is virítanak évszázados példányok szép számmal.

A szelídgesztenyének Korzikán óriási kultusza van. Készül belőle édes krém, zamatos fagylalt, használják süteményekben és utcai árusok sütik egész évben. Még lisztnek is ledarálják, igaz, elég borsos ára van. (Vettem is belőle, de itthon nem nagyon tudtam mire használni.)

Egy élelmes vállalkozó megpróbálkozott gesztenye sör piacra dobásával, sikerrel. A gesztenye sör íze, vagy illata  egyáltalán nem különös, de jól hangzik a neve. Mindannyian értékeljük a gyümölcsöt, az itteni sörnek pedig nagyon jó a marketingje. A habzó italt sok mindenből el lehet készíteni. Ha megkóstolod a gesztenyesört, meg nem mondanád, hogy köze van a csemegéhez, nem emlékeztet az ízére. Persze, próbáld ki valamelyik vendéglő teraszán. Elegáns, kis méretű üvegben fogod kapni, hogy azt hidd, valami extra jó dolog. A csapolt változat ritka.

Korzika ritkán lakott és ez benne a legjobb. A tengerparti üdülőhelyek nem nagyok, drágák, elegánsak és gyönyörű fekvésűek. A víz kristálytiszta. Ha luxus jachtokat akarsz nézegetni, itt megteheted, rongyrázásban nincs hiány. Tengeri hajós kirándulásra vágysz? Hajrá! Át szeretnél ruccanni Szardínia szigetére? Csak rajta, találsz könnyen hajóstársaságot.

Vad és szeretni való természet

Élvezetes volt az érintetlen erdőkön való autózgatás Korzikán. Kacskaringós, meredek utak vágják át a szigetet. A helyiek temperamentumosan, vagy inkább kissé veszélyesen autóznak. Nem árt vigyázni a beláthatatlan kanyarok előtt. Előfordulhat, hogy kecskenyáj, vagy tehenek keresztezik az utadat. Vannak olyan félreeső hegyi utak, ahol annyira szűk a sáv, hogy ha szembejön egy másik autó, akkor a lóerő-nyertes több száz méteres tolatásra kényszerítheti a másikat, mert nem lehet egymás mellett elférni. A tolatással csak óvatosan, mert az akár száz méteres szakadékokat nem védi korlát. Látni is szép számmal roncsokat a mélyben!

A sziget a túrázók paradicsoma. Jártunk is egyet az egyik hegyi ösvényen. Hát, vannak szintkülönbségek. Ha túrázni szeretnél itt, tanácsolom, hogy indulás előtt alaposan készülj rá és mérd fel a megtehető távolságokat. Különös tekintettel a térképen jelzett a szintvonalakra.

Grátisz sajtvacsora

Azt írják az utikönyvek, hogy a korzikaiak maguknak valók. Hogy nem szeretik a turistákat, a pénz miatt inkább csak elviselik őket. Nekem ellenkező tapasztalatom volt. A franciák felszínesen előzékenyek és udvariasak, az őskorzikaiak csak eleinte tartózkodóak, de ha szólsz hozzájuk két szót a nyelvükön, máris barát vagy.

Történt pedig, hogy egy hegyvidéki panzióban szálltunk meg. A szomszéd vendéglőben a vacsora végén még rendeltünk házi kecskesajtot friss kenyérrel. Annyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk, másnap csak az lesz a vacsora ugyanott. Vasárnap este meg is rendeltük a sajttálat, de a házigazda zavarba jött. Az volt a problémája, hogy nem volt már friss kenyér. Hiába tiltakoztunk, ragaszkodott hozzá, hogy elugrik a pár percre lévő másik vendéglőbe motorral, hátha ott van még friss kenyér.

Hamar visszaért és kezét tördelve mondta, hogy küldetése kudarcos volt, nincs már ott sem, csak reggeli sütés. Szégyenkezve hozta ki a sajttálat és a reggel sütött bagettet. Sorra kóstoltuk a kecske- és kevert tejből készült sajtokat. Volt a tálon friss és érlelt változat, legjobban a kakukkfüves bundában feltálalt tetszett. A legemlékezetesebb és legkellemetlenebb, ugyanakkor legmeghatóbb élmény azonban az volt, hogy a gazda nem engedte kifizetni a vacsorát. Becsületbeli kérdésnek tekintette, hogy ha nem teljes a kiszolgálás (mármint nincs friss kenyér), akkor nem fogadhat el pénzt. Még hogy a korzikaiak nem vendégszeretőek?!