Mindannyian csak úgy emlegetjük hogy Dominika, és persze mindannyian ugyanarra a szigetre gondolunk. Azonban kissé zavarba ejtő, hogy ugyanabban a szigetvilágban van egy másik sziget, ami Dominica névre hallgat, pontosabban Dominikai Közösség a becsületes neve. A nagyobb, közismert turistaparadicsom hivatalos neve viszont Dominikai Köztársaság.

Remélem, hogy egyszer még eljutok a másik Dominicára is. Nem mintha a Dominikai Köztársaság rossz hely lenne! Sőt, sokkal többet tartogat, mint a sztereotip all inclusive szállodák.

Arról a trópusi szigetről van szó tehát, ami csak fél sziget. Nem félsziget, mert tényleg szigeten van, de osztozik egy másik országgal. Mint sok minden egyéb, ez is a szégyenteljes gyarmati múlt kövülete. Az országban rengeteg látnivaló van, de ez alkalommal csak a fővárosi élményeimről írok. Hiszen annyi mindent tud ez a kis metropolisz!

Santo Domingo

Tényleg főváros, kb. olyan aránytalansággal, mint Budapest kontra Magyarország. A négymilliós város igen gazdag látnivalókat és szórakozási lehetőségeket kínál. Kezdjük a történelmi belvárossal, ami szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Én imádom a spanyol gyarmatosítás és fennhatóság alatt épült városokat. Ez az egyik csúcs! Büszkén hirdetik magukról a helyiek, hogy az ő városuk az Újvilág legrégebbi települése.

Az ötszáz éves városban megtalálsz minden történelmi kulisszát. Van itt erődítmény, ami mai szemmel nézve inkább erődítményecske. Világos, védeni kellett a várost a kalózokkal és az ellenséges hatalmakkal szemben. Természetesen van itt székesegyház, hiszen a spanyol gyarmatosítók elsődleges küldetése a hit terjesztése volt. (Mellesleg jól jöttek nekik a gyarmatokról összeharácsolt kincsek is.) A zömök templom jellegzetes spanyol barokk stílusban épült. Állítólag a katedrális rejtette Kolumbusz Kristóf hamvait. Ha már élete végén nem becsülték Spanyolországban a felfedezőt (szegényen, elfeledve halt meg), akkor legalább szobrokat állítottak neki évszázadokkal halála után. Jó nagyot kapott Santo Domingo központi helyén, biztosan te is lefényképezed majd, ha itt jársz. El sem tudod kerülni, ha egy órácskát bolyongsz a történelmi óvárosban.

A belváros legnagyobb tere a Plaza de Espana, más néven Plaza de la Hispanidad. A teret uralja a Alcázar de Colón, ami leginkább kormányzati-reprezentációs célokat szolgált, bár erődítménynek is elmenne. Be lehet menni, a korhű bútorok, berendezési tárgyak és fegyverek kisebb időutazásra visznek. Az előtte lévő betonplacc nappal kissé lehangoló, de estére megtelik élettel. Az egész belváros nagyon gondozott, klasszul felújították és tisztán tartják. Legjobb bicajjal bejárni, kedvezően bérelhetsz bringát, én is így tettem. Nincsenek szintkülönbségek és nem jelentős az autóforgalom sem. Bár télen meleg van (nincs tévedés, télen is), de könnyű kerekezésben lehet részed, nem izzasztó.

Az óvárosban vannak évszázados polgárházak, amelyeket szállodává alakítottak át. Én is ilyenben szálltam meg. Az épület körfolyosós, a belső udvaron kút van, mívesen faragott vízhúzó szerkezettel. A kézi hímzésű ágynemű, a módos gazdának kijáró bútorok és a kosztümös személyzet egy pillanatra elhitette velem, hogy én vagyok a ház ura az 1700-as évek közepén.

Dominikai konyha

Kreol konyhának is hívják és az egykori szűkös megélhetési források miatt nem kifejezetten az eleganciáról szól. A mai tehetősebb időkben is fennmaradtak a hagyományok és előszeretettel eszik a bandera dominicanát. Az étel a sziget zászlajában szereplő három színre utal. A laktató fogás rizsből, vörös babból és valamilyen fajta húsból áll. A disznó-, marha- vagy csirkehúst a magyar pörkölthöz hasonlóan készítik, de nem keverik össze a rizses babbal, mint a bácskai rizseshúst. Szezonális fűszerekkel gazdagítják.Másik kedvencem a mangú. A főzőbanánt pépesítik és akkor az igazi, ha vajjal gazdagítják. A tetejére olíva olajban megfuttatott lilahagyma kerül. Gazdagabb kiadásban rendelheted sült sajttal vagy/és sültkolbásszal is.

A fáról frissen szedett banán íze elképesztően finom. Össze sem lehet hasonlítani az Európában kapható, hosszú utazástól elkínzott gyümölcs zamatával. Akkora adagot adnak a banánnal és vanília szósszal töltött palacsintából, hogy szinte főételnek elmenne.

Éjszakai élet

A fővárosban van minden, ami a nyugatias életformának felel meg: lakótelepek, villaparkok, plázák, szórakozóhelyek. Éjjel indul be igazán az élet. A merengue (kiejtése magyarosan: merenge) a kubai salsa helyi kiadása. Gyors tempójú, izzó latin zene. Ugyanaz a motívum tucatnyi alkalommal is felcsendül egy-egy számban, mégsem unalmas. Annyira gyors és magával ragadó a lüktetése, hogy szinte belefáradsz a hallgatásába. Hát még ha táncra is perdülsz! Érdekes módon a sziporkázó zenét már csak egyszerű menetelésszerű lépésekkel követik. A szórakozóhelyeken üvölt a meregue és nem csak fiatalok ropják a táncot. Nem tudod rosszul csinálni, ha megpróbálod, csak ütemre kell sétálni, a többi magától jön. Csak lazán! Ha az óvárosban szállsz meg, nem kell különösebben keresned a zenés-táncos helyeket. Az ablakokon kiszűrődő zene és fények jó útbaigazítást adnak.

Állítólag van olyan jó a dominikai szivar, mint a kubai. Én nem próbáltam, viszont azt felmértem, hogy drágább, mint a nagyobb hírű, régen Fidel Castro által is propagált márka. Azt viszont állítom, hogy a dominikai rumok egyáltalán nem rosszabbak a  kubainál. Ugyanaz az égöv és ugyanolyan a cukornád, mint a másik karib-tengeri szigeten. Azt mondod, hogy legyen tölgyfahordóban érlelt? 15 vagy 50 éveset választasz? Csak meg ne ártson a trópusi klímán! Lehet, hogy jobb választás egy rum alapú koktél.

Boca Chica - szuperstrand a főváros közelében

Ha megelégelted a pörgést Santo Domingóban, felüdülhetsz valamelyik közeli strandon. A várostól Keletre fekvő Boca Chica nevű üdülőtelepre mehetsz busszal, vagy taxival, ez utóbbi kényelmesebb és nem drága. Ezen a partszakaszon a helyiek között élvezheted a napsütést, a meleg tengervizet és ehetsz egy finom gyümölcsfagyit. Ha kivárod a naplementét, ilyen látványban lesz részed.