Tudtad, hogy a Spanyolország északi részén elterülő Asztúria tartomány hercegségi státuszban van? Az itt élő alig több mint egy millió asturiano büszkén őrzi önálló nyelvét és a hagyományokat.

Asztúria hercege díj

Nagy esemény például az évente átadásra kerülő „Asztúria hercege” díj, amit spanyol Nobel-díjnak is neveznek. A díjat hét kategóriában osztják ki a királyi család jelenlétében.

Az ünnepségre minden alkalommal Oviedóban, a tartomány székhelyén kerül sor. Amikor néhány éve Karikó Katalin is megkapta a díjat, az egész városban plakátok hirdették az eseményt.

A városka terei megtelnek élettel, a férfiak amikor találkoznak, kedvesen lapogatják egymás hátát, a nők pedig nevetgélve csacsognak. Kicsit mindig megérint, amikor látom, hogy sem az időseket, sem a sérülteket nem hagyják otthon. A babakocsik mellett gyakran megjelennek a kerekesszéket tologatók is, így az egész család részt vehet az eseményen. Az éttermek teraszain alig találsz helyet, önfeledten és temperamentumosan beszélgető társaságokkal telik meg minden négyzetméter. Eszegetnek, iszogatnak. Az étel mellett bőven fogy a helyi italkülönlegességből, ami nem más, mint a szidra.

A “nemzet” itala

A tartomány klimatikus adottságai miatt nem érdemes szőlővel foglalkozni, így itt a bort almából állítják elő. Az almabor, becsületes nevén szidra alacsony alkoholtartalmú, gyöngyöző ital, jellegzetes ízvilággal. A sörhöz hasonlóan létezik szűrt és szűretlen fajta, azaz a “sidra natural”. Nekem ez utóbbi ízlett jobban kissé kesernyés ízével. 

Őszintén szólva korábban nem sokra tartottam a szidrát. Alapelvem viszont, hogy mindenhol megkóstolom a helyi ételeket, italokat, így a szidra sem maradt kivétel. Tulajdonképpen nem rossz, mégsem az íze miatt volt maradandó élmény a szidrázás, hanem a szervírozás miatt. 

Meglepődtem, amikor a kocsmába belépve megláttam, hogy forgáccsal szórták fel a padlót, de aztán később megértettem az okát. Kértem egy szidrát, amit azonnal megkaptam egy rögtönzött minishow keretében. Akkor legalábbis még így értékeltem a mutatványt, amit a pincér előadott. 

A szidrát ugyanis legalább másfél méter magasból öntötte a pohárba. Még meg is tapsoltam a látványos előadást. Kiderült, hogy a decinyi kitöltött almabort gyorsan el kell fogyasztani, még mielőbb elveszítené szénsavasságát. Az alját viszont a pohárban hagyjuk, azt a következő töltésnél a földre löttyinti a pincér. Ennél a résznél világossá vált a padlót borító forgács szerepe. Amíg van az üvegben a pincér újra és újra megismétli az általam elsőre egyszeri bemutatónak tartott kiszolgálást. Azt mondják, hogy Asztúriában a felszolgálók külön vizsgát tesznek szidra-töltögetésből. Látva a tudományukat, azt hiszem, igaz lehet.

Az asztúriai babnak nincs párja

Bizony nincs párja az árát tekintve sem. A minősége valóban kiváló, de aránytalanul drágának találtam. Persze a boltok tele vannak a világ távoli részéről származó babbal, amelyek jóval alacsonyabb áron kaphatók. Szükség is van a nagy választékra, mert a tartomány egyik legnépszerűbb étele babból készül. A fabada nagyjából a magyar csülkös babgulyásnak felel meg, ízletes, tápláló egytálétel. Asztúriában húsos szalonna és kolbász helyettesíti a csülköt, de van kagylós változata is. Bármelyiket készítenéd, fontos, hogy a babot legalább három órán át főzd, és ezidő alatt háromszor “ijeszd meg”, azaz öntsd fel jó hideg vízzel.

Kávézás spanyolosan

A festői szépségű partvidék néhol hosszú kilométereken át érintetlen, másutt kedves halászfalvak bukkanak fel. A kikötőkben ringatózó halászcsónakok mellett feltűnnek a drága jachtok is, utasaik éppen az egyik bár teraszán ülve sztoriznak, miközben a reggeli cortado-t kortyolgatják. A spanyolok nagyon szeretik a kávét, és sokféleképpen fogyasztják. A cortado kevés meleg tejjel készült presszókávé, másutt tej nélküli, mindössze a presszókávét nyomják fel egy kis gőzzel. Nálunk talán kevésbé elterjedt, hogy kávézóban kezdjük a napot, a spanyoloknál viszont természetes.  

A világ egyik legjobb sajtja

Köztudott, hogy az asztúriai tej mennyeien finom. Tényleg az, de hogy miért, azt csak ottjártamkor tudtam meg. Ha autóval járod a vidéket, lankás legelők idilli képe tárul eléd: itt legelnek a híres asztúriai tehenek. A helyiek elmondása szerint a tej rendkívüli aromája a domboldalakat beborító fűszernövényeknek köszönhető. Olyan elragadó a virágos rétek képe, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Ám rövidesen „komolyabbra” fordult a sorsom, óriási hegyek tornyosultak elém. Szerencsére az utak kiválóak, így biztonságosan eljutottam még a legeldugottabb hegyi falvakba is.

A hegyi utak varázslatosak, tényleg olyan, mint egy képeskönyv. Csodálatos erdők, csörgedező patakok, piciny falvak a völgyek ölén. Elképzelni is nehéz szebbet! Ezen a vidéken kecskepásztorok élnek, akik a mai napig hagyományos módon készítik a finomabbnál finomabb sajtokat. Az asztúriai sajt valódi luxus, amit bárki megengedhet magának, mert megfizethető.

A több mint nyolcvan féle sajt közül nehéz választani, mindegyik igazi ízorgiát kínál. Az egyik leghíresebb a Cabrales sajt, a Picos de Europa hegyvidéken készített kézműves kéksajt. Hagyományos módon kevert tejből készül, vagyis a tehéntejhez kecske-, vagy juhtejet kevernek, így a sajt íze még markánsabbá, fűszeresebbé válik. A sajtot a mészkőhegység  jól szellőző barlangjaiban fából készült polcokon hónapokon át érlelik. Kóstold meg, és igyál hozzá szidrát!