Mexikó csodálatos álomként jelenhet meg a szemed előtt, a karibi partok hófehér homokjával, a pálmafák hívogatásával. És ez igencsak jó program, bár, ha már rászánod magad egy ilyen hosszú útra, akkor érdemes az ország nem kevés kulturális látnivalójába is belekóstolnod.

A Yukatan-félsziget magyarországnyi terület és legalább annyi látnivalót tartogat, mint hazánk. Elsőre biztosan Cancún jut eszedbe róla. Az üdülőhely kétségkívül óriási tömegeket vonz az egész világról, méltán híres a fehér homokos strandjairól, meleg és kék vizéről és szórakozási lehetőségeiről.

A félszigeten túl rengeteg látnivaló vár rád, mivel én kevéssé kedvelem a buszos kirándulásokat, ezért autót béreltem és úgy jártam be két hét alatt a főbb látnivalókat. „Kimerészkedtem” a félszigetről és bevetettem magam az ország belsejébe. Az úthálózat jó, nincsenek nagy városok az országnak abban a szegletében, a biztonság teljesen rendben van, kivéve a zapatistákat, de erről később írok.

Palenque

Történelemtanár nővérem megkérdezte tőlem miután hazatértem, hogy láttam-e A piramist. Még ő is, aki „szakmabeli” csak annyit tudott róla, hogy van Mexikóban valami piramis. (Bezzeg az egyiptomiakból ismer jó néhányat.) Elképedve hallgatta beszámolómat, hogy csupán a Yukatán-félszigeten több tucatnyi is akad. Ezek közül a Palenque nevű városka határában lévő az egyik legszebb, noha nem annyira ismert. Ennek az az oka, hogy távol esik a turisták fő csapásirányától. A Csendes-óceán és a Mexikói-öböl között félúton találod ezt a csodás építményt, de ha látni szeretnéd, azért meg kell küzdened.

Elképesztő természeti látnivalókra számíthatsz ezen a tájon: zöld dzsungel, amerre a szem ellát. El is bújtak a piramisok az erdőségekben, olyannyira, hogy valószínűleg még most is akad feltáratlan épület.

Palenquét is csupán a XVIII. században fedezték fel, miután több száz évig elhagyatottan állt és belepte az őserdő. Több teória is van arra, miért vált lakatlanná Palenque, ahogyan a többi maja kiskirályság is.

Nyomós érvek szólnak amellett, hogy a túlnépesedés és a termőterület kiélése háborúkhoz, éhínséghez és elvándorláshoz vezetett. Az őserdő minden esetre remekül konzerválta a központi épületeket. A XX. század építészei és archeológusai pedig prímán helyrehozták és tették az egyik legszebb műemlékké. Nem véletlen, hogy felkerült az UNESCO Világörökség Helyszínei közé. A templomépületek egy részére fel is tudsz menni és csodás őserdei panorámában gyönyörködhetsz. De vigyázz, mert a lépcsők nagyon meredekek, felfelé és lefelé is csak óvatosan!

Nem csak szakrális épületek maradtak meg, láthatod majd az egykori labdajátékok (ma focipályának mondanánk) helyét is. Hogy valóban igaz-e, hogy szó szerint vérre ment a küzdelem, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy a feláldozott játékos tényleg megtiszteltetésnek vette-e, hogy életével kiváltja az istenek jóindulatát és kedvező időjárást tud kieszközölni.

Úton dél felé, tele vizes élményekkel

Palenquéből két irányban lehet eljutni a San Cristóbal de las Casas nevű csodálatos városkába. Naná, hogy mi a kacsakringósabb és romantikusabbnak ígérkezőt választottuk. Így adódott, hogy útba esett sok-sok látnivaló. A Cascada-Misol-Ha vízesés csupán pár száz méterre van a főúttól, jól is esik egy kis erdei séta. A vízesés szinte füstölt, ahogy a magasból zuhanó víz szétporlott a kis tavon.

Be tudsz bújni a vízoszlop alá, ami nem csak jó fotótéma, de élmény is. Ugyan kit zavar, hogy a langyos víztől kicsit átnedvesedsz?! Mi fürdésre nem ezt a helyet választottuk, hanem a Cascadas de Agua Azult, ami szerintem sokkal ütősebb látvány.

Ott több lépcsőben csökken a folyó szintje és igen bővizű. Ennek ellenére nem veszélyes megmártózni benne, akadnak nyugodtabb szakaszok is. Mókás volt, hogy a fürdésre alkalmas helyeken a helyi lakosok nadrágban és pólóban pancsoltak. Nem volt kivétel, még a gyerekek sem használtak fürdőruhát. Hozzájuk képest hiányos öltözékünkkel (értsd fürdőruha) nem igen törődtek.

A vízesést tápláló folyón függőhíd vezet át és ha van kedved hozzá, kisebb helyi túrát is tehetsz a környéken jól kitaposott ösvényen.

Zapatisták

A gondtalan pancsolás után kezdődött az igazi kaland. Jól időzítve mentünk tovább, hogy sötétedés előtt még odaérjünk az esti szálláshelyünkre. Illetve csak mentünk volna tovább, szó szerint utunkat állták. A terület, ahol áthaladtunk volna, állam az államban. Hiába Mexikó, megszállva tartja egy mozgalom. A zapatisták még 30 évvel ezelőtt robbantották ki felkelésüket. Balodali eszmék mentén a kisemberek mozgalma lett, akik elérték, hogy önkényes autonómiát alakíthassanak ki a központi kormány által ellenőrizhetetlen területeken. Ideológiát és politikát félretéve nekünk mindez azzal a következménnyel járt, hogy blokkolták az utat. A helyiek elmondása szerint ez amolyan erőfitogtatás, amire vevő a kormányzat. A katonaság pár teherautóval rendszeresen kivonul a területre, amikor a két fél farkasszemet néznek egymással. Mi, akik először láttuk a szembenállást, azt hihettük, hogy mindjárt dörögnek a fegyverek. A falusiak megnyugtattak, hogy csak kakaskodás az egész. A színjáték eltart kb. fél óráig, utána megszűnik az útzár. Úgy is lett. Kivártuk, amíg eloszlik a „műfeszültség” és folytattuk utunkat. Azt nem mondhatom, hogy jó érzés volt áthaladni a zapatisták által ellenőrzött területen, de nem történt semmi kényelmetlenség. Ha arra jársz és döntened kell, melyik úton haladj Délre, érdemes előzetesen tájékozódni a helyi hírekről zapatista ügyben.

San Crsitóbal de las Casas városa önmagában megér egy történetet. Nem csak a város neve hosszú, hanem a látnivalók listája is. Erről legközelebb…

Rómáról írni?! Képtelenség! Meg sem próbálom felvenni a versenyt a könyvtárnyi útleírással. Rómát csak kóstolgatni lehet, de azt sokszor érdemes. Menj vissza a városba, ahányszor csak teheted, mindig fog újat mutatni. És ahányszor arra jársz, annyiszor fognak ámulatba ejteni a már ismerős látnivalók!

Ha azt hiszed, hogy a Mediterrán-térség egész évben a paradicsom, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak! Róma legalábbis biztosan nem az. Jártam már ott augusztusban és télen is, én biztosan a telet választanám, ha újra utaznék. Nyár derekán nem véletlen, hogy kiürül a város, akkor adják ki az éves szabadságokat. Vélhetően azért is alakult így, mert olyan pokoli hőség van, amit csak klimatizált helyeken lehet átvészelni.

A tavasz és az ősz a legszebb időszak Rómára, de lényegesen drágább és hatalmas a tömeg. Persze a téli Róma időjárása nem azonos Szibéria fagyosságával, de a tél azért ott is tél. Eshet hó és meg is maradhat pár órára vagy pár napra. Nagyjából olyan kellemetlen, nyirkos, huzatos, akár szeles is lehet, mit Magyarországon. Azonban, ha felkészülsz és meleg ruhát és cipőt viszel, akkor lehet élvezetes egy decemberi kiruccanás is.

A legnagyobb előnye a téli utazásnak, hogy koránt sincs annyi turista, mint márciustól kezdődően. Ha már felkészülésről és időzítésről esik szó: célszerű tájékozódnod az ünnepi nyitva tartásokról, mert könnyen érhet meglepetés, ha pl. a Vatikáni Múzeumot veszed célba és zárva van. Mi például úgy jártunk, hogy egy egyházi rendezvény miatt egy napig nem lehetett bemenni a Szent Péter Bazilikába.

Rómára fel: télen, olcsó repülőjeggyel és szállással, télikabátban és kesztyűben!

Róma telis-tele van kötelező látnivalókkal, valójában nem is tudom, hol kezdjem a sort, így inkább a közepébe vágok és kényemre-kedvemre írok egy 2-3 napos látogatáshoz néhány érdekességet.

A Vatikáni Múzeum mindenképpen azok közé tartozik, amit érdemes akár többször is megnézni. Engem visszavonzott harmadjára is, az élmény akkor kezdődött, amikor a reggeli nyitáskor nem kellett sorban állni. A Sixtus kápolna freskóit igazán élvezetes úgy nézegetni, hogy nem kell erős könyökmunkát kifejteni és füldugót betenni és nem nyom a tömeg előre. Ráadásul tanulva a korábbi - szinte szó szerint - nyaktörő mutatványból, vittem magammal tükröt és lefelé bámulva nézegethettem a színpompás mennyezeti freskót.

A Szent Péter Bazilikába szintén könnyű ilyentájt a belépés. A gigászi méretű templomban elképesztően sok a látnivaló. Oltár, kápolnák, szobrok, reneszánsz, barokk és barokk és barokk. Eléggé fárasztó az agynak, ha órákat ott töltesz, de megéri. Akkora terek vannak az épületben, hogy porszemnek érzed magad. Ha csak megállsz egy helyen és körbe hordozod a tekinteted, máris úgy érzed, hogy megérte betérni. Én célirányosan mentem, a főoltár Bernini által készített baldachinos kiképzését csodáltam meg. Érdemes bepillantani az alagsorban lévő Magyar Kápolnába is.

A Római Birodalom fénykorában az itáliai főváros a világ közepének számított. A nagyvárosnak ki kellett szolgálni a lakosok szükségleteit. A gazdag arisztokraták persze saját fürdővel rendelkeztek, de a tömegek és középpolgárok gyakran látogattak fürdőket. Nem csak tisztálkodási céllal. Sőt, elsősorban a társas érintkezések is fürdőkben zajlottak. Az egyik legnagyobb ilyen létesítmény Caracalla fürdői névre hallgat és látogatható. Persze már csak az épületmaradványok vannak meg, de ahhoz képest, hogy 1800 éves épületről beszélünk, meglepően egyben maradt. 300 éven át üzemelt, míg a barbár törzsek el nem vágták a vízellátását. A gigászi méretű fürdő egykori állapotáról látványos képeket mutatnak be az arra járóknak, de meghökkentő épségben maradtak meg a mozaikok is. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy beleéljük magunkat, hogyan szórakozott a késő császárkor népe.

Trastevere, a régi Róma

A belvárosi forgatagtól rövid sétára terül el a Trastevere városrész. Mintha elhagytuk volna Rómát, annyira más az utcakép. Hangulatos kis sikátorok, utcán szaladgáló gyerekek és egyszerűbb városkép fogad bennünket. Kevéssé turistás környék, az a benyomás születhet benned, hogy ez a mai Róma lelke, egy zártnak tűnő közösség. Itt valahogy megállt az idő, nem érezhető a 21. századi sodrás, csak az életkedv. Ha erre jársz érdemes betérned a Basilica di San Crisogono templomba. Itt jól tetten érhető, hogyan épültek egymásra a különböző terek az évszázadok során. A bizánci ihletésű freskók még úgy is lenyűgözőek, hogy csak részletek maradtak meg belőlük.

Melegedj fel egy kávézóban!

Egy olasz kávézó tökéletesen más élmény, mint a világ egyéb részein található testvérei! Térj be egy bárba, ahol a helyiek jellemzően a pultnál állva, vagy csak pár percre megpihenve (és természetesen beszélgetve) fogyasztják a napi sokadik kávét. Te se hagyd ki! Ha tejet merészelsz kérni az eszpresszóhoz, lehet, hogy némi rosszallást fogsz kiérezni a pincér hangjából, ez nagyjából olyan szentségtörésnek számít, mint a pizzára ananászt vagy ketchupöt kérni. Ha nem csúszik a tej nélküli kávé, kérj macchiatot, azaz tejhabos kávét, vagy cappuccinot, nem csak felkészültnek fogsz tűnni, de a pincér is megbocsájtóbb lesz!

Ha kíváncsi vagy az olasz kávézási szokásokra, itt találsz egy rövid útmutatót az olasz kávékról >>

Látogass el a hagyományos római piacra!

A Campo de' Fiori népszerű piac, ahol persze sok turista is megfordul. A tér a piacon kívül arról nevezetes, hogy ez az egyetlen történelmi belvárosban, ahol nem találsz templomot. Ide minden reggel kitelepülnek az árusok, találsz itt gyümölcsöt, ruhaneműket, ajándéktárgyakat is.

Ha azonban az időjárás miatt inkább beltérre menekülnél, akkor van egy „nagyon helyi, nagyon római” lehetőséged is: a Testaccio piac. Nem csak zárt, de olcsóbb is, hiszen ide jellemzően a helyiek járnak. Zöldségek, gyümölcsök, édességek, borok, sajtok, fűszerek várnak, az utóbbiakból érdemes hazavinned szuvenírként is.

Bevásárolnál? Januárban és februárban leárazás!

Olaszországban elég szigorúan szabályozzák az akciók időpontjait, de a karácsonyi időszakot követően ez megengedett. Januárban és februárban a téli akciós termékekkel vannak tele a boltok, így tökéletes alkalom a vásárlásra.

Ha ikonikus helyre vágysz, térj be a nemrégiben újranyitott Galleria Alberto Sordiba, ami építészetileg is elképesztő látvány.

Ha pedig Róma bevásárló negyedét keresed, járd be a Via del Corso környékét, ahol a legnagyobb világmárkákkal fogsz találkozni, de a környéken már megfizethetőbb a kínálat. Ha pedig olasz butik hangulatra vágysz, akkor keresd meg a Via Cola di Rienzo-t vagy a Via del Governo Vecchio-t. A kézműves és vintage termékeket pedig a Via del Boschetto-n és környékén érdemes keresned. 

Egy madridi városlátogatás alkalmával érdemes egy napot rászánni a fél órás távolságra lévő Toledóra is! Miről híres ez a városka? Egyrészt a középkori fegyvereiről, másrészt a katedrálisáról, harmadrészt természetesen El Grecoról.

…és még sok minden másról, írom is szép sorban!

Így jutsz el Toledoba

Madridból indulva és persze ide térve vissza a legjobb, ha vonattal utazol a városba, mert a parkolás nehézkes lehet, ha nem korán reggel érkezel. És persze kényelmesebb is. A spanyol vonatok kulturáltak, tiszták, és pontosak. Az Atocha pályaudvarról bő félórás úttal elérhető Toledo, majd a pályaudvarról kényelmes, úgy 20 perces sétával bent is vagy az óvárosban. Ha kocsival érkezel, számos szabadtéri parkolási lehetőség van, de érdemes tényleg (spanyol időszámítás szerint) korán érkezni, akkor még válogathatsz is a helyekben a Puente de Azarquiel nevű híd tövében.

Ha kocsival jössz, akkor a híd alatt érdemes parkolnod, és kiszállás után már készítheted is a kötelező panorámaképet a kocsi mellől. Valami ilyesmi látvány fog fogadni:

Toledo látnivalói

A város, amely valójában egy természetes erődítmény, kényelmetlen ostromcélpont lehetett a középkorban. A hegytetőre épült Toledót a sziklafalak és folyó tették bevehetetlenné. Persze te a gyalogos ostrom helyett választhatod a liftet vagy a mozgólépcsőket is. Nem is kell különösebb helyismeret, hogy odajuss, elég sodródni az árral, a többi turistával felfelé az óvárosba. Nem csoda, hogy sokakat vonz a város, hisz rengeteg látnivalót kínál a pár négyzetkilométeres terület. A reggeli órák alatt barátságos kisvárost később leigázzák a turistahadak, de még így is megéri az egy napos kirándulás.

Ha kicsit is érdekelnek az építészeti remekművek, ne hagyd ki a székesegyházat! A toledói katedrális égbenyúló belső tere és a színes ablakokon beáramló fény igazi élményt ad nem csak hívőknek. Még a mai technikával is sok évbe telne egy ilyen impozáns és részletgazdag épület kivitelezése.

Nem is véletlen, hogy elbíbelődtek az építéssel mintegy 300 éven át. Szerencsére az európai építészeti stílusváltás nem nyomta rá a bélyegét az épületre, a hithű spanyolok tartották magukat az eredeti tervekhez. A gótikus vázba a 300 év alatt azért belopódzott a spanyol barokk is helyenként. Az oltár tucatnyi szobrot foglal magába, de külön misét megér a kórus is. A keményfából faragott ülések mindegyike más-más motívumot rejt. A közepén óriási méretű imakönyv elhelyezésére szolgáló cirádás állvány áll. Akkoriban nem volt még szemüveg, pláne nem szemlencse műtét, így könnyebben boldogultak azok is, akiknek látásproblémájuk volt.

 A kulturális kincsek közül mi a Monasterio de San Juan de los Reyest választottuk még a katedrális mellett. Az elnevezés hosszúnak tűnhet, pedig ez már a rövidített verziója. A los Reyes a korabeli királyokra vonatkozik, Izabella királynő és Ferdinánd király nem is sejtették, hogy mekkora birodalom megalapításába kezdtek. A nevükhöz fűződik a mórok (arabok) kiűzése az Ibériai-félszigetről és Kolumbusz Kristóffal való alku, ami után a hajós felfedezte az Újvilágot.

Ugyanezen katolikus királyok alatt kezdődött a szent inkvizíció szégyenteljes évszázada, valamint a zsidók és a már emlegetett mórok kiűzése Spanyolhonból. A sok erőszak, vér, harc mellett zajlott az országépítés is, aminek gyönyörű példája a fent nevezett apátság. A két király itt szeretett volna sírt maguknak, de az utókor másként döntött, végül Granadában temették el őket. Az építkezést nem fogta vissza a takarékoskodás, ekkoriban szinte ömlött a pénz az államkincstárba.

A spanyol gótika egyik remekműve két kerengőt is magában foglal, ráadásul emeletes kivitelezésben. Ha érdekelnek a szép épületek, érdemes 7 helyszín meglátogatására érvényes kártyát megvenned mindössze 12 euróért. Csak bírd befogadni a sok élményt!

Mi a következő attrakció előtt ebédelni mentünk. Szerencse, hogy a városban sokféle vendéglő van. A főbb látnivalóktól pár száz méterre találtunk tipikus spanyol tapas bárt. A tapas jellegzetes spanyol ebéd, kisebb-nagyobb falatok sokfélesége, így sok mindent meg tudsz majd kóstolni. Mi spanyol tortillát (hagymás-krumplis tojásfelfújt), malacpofát sültkrumplival és paprikás-fokhagymás tonhalat ettünk friss kenyérrel. Akkora adagokat kaptunk, hogy örültünk, hogy nem rendeltünk többet, mert kifogott volna rajtunk. Az ilyen kisvendéglők házi bora (vino de casa) általában nem okoz csalódást: jólesően hűvös és zamatos.

Utolsó erőnkkel megrohamoztuk az El Greco Múzeumot. Kiábrándítóan hosszú sort álltunk végig és bent is nyüzsögtek a turisták. Aki egyszer már megszemlélte valamelyik El Greco festményt, könnyen be tudja azonosítani a többit is, annyira egyedi a stílus, a színkeverés, a perspektíva hiánya, a nagyvonalú ecsetkezelés. A sápatag, révült tekintetű férfiportrék legtöbbje aránytalanul megnyúlt testű és hosszúfejű.

A művész úgy alkotta meg ezeket, hogy majd magasra akasztják a festményeket, ezáltal a békaperspektíva arányossá korrigál. Greco óriási népszerűségnek örvendett Toledóban, alig győzte teljesíteni a megrendeléseket. Alkotóerejét az sem törte meg, hogy többször pereskednie kellett, mert „minőségi kifogások miatt” nem mindig fizették ki az előre kialkudott díját.

Maradt még egy kis időnk, hogy a hagyományos hűtőmágneses, mütyürkés ajándékboltokon kívül megcsodáljuk a kiváló fegyver- és páncélkínálatot. Mivel a damaszkuszi kard titkát nem sikerült felfedni a toledóiaknak, nosza kifejlesztették a saját acélművességükkel a középkor és újkor legkifinomultabb szúró- és vágófegyvereit. Hogy hogyan vívhattak ezekkel, azt a mai tőrvívók technikáján figyelhetjük meg. Persze a ma kapható toledói példányok már csak replikák, harcra nem alkalmasak. A kis szériás gyártásnak köszönhetően megfizethető áron hozzájuthatsz. De csak akkor csábulj el, ha a repülőre fel tudod adni!

Gondolkoztál már azon, hogy a nagy nemzetközi kávézóláncok miért küzdenek olyan sokat azért, hogy Olaszországban sikert érjenek el? Az olaszok imádják a kávét, értékelik a saját hagyományaikat és a hitelességet. Szóval, nehéz pálya még a legnagyobbaknak is.

Ebben a cikkben összeszedtem - némi baráti segítséggel - az olasz kávékultúra alapszabályait, hogy melyik kávét mikor érdemes rendelned, és persze hogyan, mert az sem mindegy! Persze csak akkor, ha pár napig úgy akarod élvezni az életet, mint egy olasz.

Az olasz kávékultúra alapszabályai

Igen, szigorú szabályaik vannak az olaszoknak a kávéfogyasztásra, talán ezzel húzzák a legélesebb vonalat a turisták és a nagy tiszteletnek örvendő utazók között. Mivel én szeretek elmerülni a helyiek szokásaiban, így igyekszem betartani az ilyen apró, és kifejezetten kellemes szabályokat, minek az az eredménye a kiváló kávén túl, hogy a kedves olaszokból alkalmi barátokat szerezhetek.

A kávézót, amelyre otthon gondolnál az olaszok bárnak hívják és a legtöbbnek neve sincs, csak egy „BAR” felirat hirdeti a funkcióját. A jellemzően családi kézben lévő kávézókban sokszor megkövetelik, hogy először fizess, majd a pultnál rendeld meg a kávédat. Ez azt is jelenti, hogy mindig őrizd meg a blokkot!

A bárokban jellemzően két ára van a kávénak: az asztalnál fogyasztott kávé, azaz az „al tavolo” ára, a pultnál fogyasztott kávé pedig az „al banco”. Egy olasz kb. 5 percet tölt egy bárban: fizet, a pultnál állva felhajtja a kávéját, majd távozik. A pultnál fogyasztott kávé mindig olcsóbb, és megvan a varázsa annak, ha így fogyasztod el az italod.

A bárokban nincs nagy választék kávéból, nemhogy méretek: azt kapod, amit főznek. Ez jellemzően egy eszpresszó. A kávé mellé mindig jár egy pohár víz is.

A legfontosabb kávéfajták, mert azért kaphatsz mást is mint eszpresszót:

Caffè (Espresso, Caffè Normale)

Így ejtsd: káf-FÉH

Mikor rendelj ilyet: Ezt a kávét egész nap fogyasztják az olaszok, te is kérd nyugodtan reggel, délben, este.

A caffè szó mindig eszpresszót jelent, és ha ezzel a szóval rendeled, akkor már tettél egy lépést, hogy kevésbé legyél „straniero” (idegen). Ha egy duplára vágysz, akkor egy „doppio”-t, egy dupla eszpresszót is kérhetsz.

Nem sok olaszt fogsz látni cukrot önteni a kávéjába, ők a keserűre esküsznek. Ha az eszpresszóhoz tejet kérsz, megkockáztatod, hogy miattad kap a barista szívrohamot.

Caffè Ristretto vagy Caffè Stretto

Így ejtsd: rí-SZTREHT-tó

Ha a caffè normale-ból kivonsz még egy kis vizet, akkor kapod meg a ristretto-t. Tökéletes ital, ha csak egy gyors kortyra van időd.

Így rendeld: „Un caffè stretto, per favore”.

Caffè Lungo

Így ejtsd: LÚN-gó

A Lungo jelentése „hosszú”, de nagyon fontos, kávéfüggő társaim, ez nem egy klasszikus hosszú kávé, mint nálunk. Ez egy köztes állomás a filteres kávé és az eszpresszó között. Ha ehhez kérsz cukrot, akkor a barista már nem fog ferde szemmel nézni rád.

Így rendeld: „Un caffè lungo, per favore!”

Caffè Shakerato

Így ejtsd: sha-ke-RÁ-tó

Mikor rendelj ilyet: A melegebb hónapokban, májustól októberig.

Ez tulajdonképpen az olasz jegeskávé. A Shakerato azt jelenti, hogy megrázva, és ez a fajta kávé pontosan így készül. Egy eszpresszóhoz adnak jeget, mixerben összerázzák, majd egy üvegpohárba öntik neked. Semmi flanc, fagyi, tejszínhab, csak egy jól lehűtött eszpresszó. A barista meg fogja kérdezni, hogy kérsz-e bele cukrot, vagy keserűt, mert ezeket még forrón keveri bele.

Ennek az általam nagyon kedvet italnak a nagy hátránya, hogy csak a nyári hónapokban árulják.

Így rendeld: „Un caffè shakerato, per favore!”

Crema Di Caffè

Így ejtsd: KRE-ma di káf-FÉ

Mikor rendelj ilyet: A melegebb hónapokban, májustól októberig.

Valószínűleg ez az a kávé, amit te nem tekintesz annak. A képlet egyszerű: eszpresszó + cukor + tejszín összeforgatva egy speciális gépben, amitől majdnem fagyi lesz belőle.

Így rendeld: „Una crema di caffè, per favore!”

Ha bulis-forgatagos helyen szeretnéd eltölteni az év utolsó éjszakáját, garantáltan jó választás Pattaya, a thaiföldi turistaparadicsom.

Az időjárás mindig kegyes, a téli hónapok a legkedvezőbbek a nyaralásra. A száraz évszakban kellemes nyári időjárás vár és a magas páratartalom sem teszi elviselhetetlenné a trópusi klímát. Thaiföldön jártam már télen és áprilisban is, de az utóbbi határeset, mert közeleg az esős évszak és párától lesz terhes levegő.

Ha Pattayára utazol, megkapsz mindent, amit csak turista megkaphat: gyönyörű homokos partok több kilométer hosszan, a város élénk élete és a pálmafák által biztosított hűvös, ahol elkortyolhatod a koktélod.

Ha úgy érzed, hogy kedved lenne ott tölteni a szilvesztert, most is foglalhatsz magadnak egy last minute utat, Bécsből közvetlen járattal, vagy kényelmes átszállással Bécsből és Budapestről. A repjegyet megúszhatod 370 ezerből, szállásnak pedig én a The Gems Mining Pool Villas Pattaya hotelt ajánlom, ami valódi 5 csillagot képvisel, és 1 hétre 470 ezer körül kapod meg két főre reggelivel. Ha családdal utazol vagy nem vágysz luxusra, akkor a Veranda Residence jó választás 220 ezer Forintért az egész családnak. Bangkokból elég olcsón jutsz el taxival Pattayára, úgy 2 óra az út, az ára pedig a napokban 30-40 amerikai dollár környékén mozog. Ha megkéred a sofőrt, akkor tesz egy kis kitérőt, hogy láthass pár gyönyörű helyet. 

Thaiföld lényegesen olcsóbb, mint Európa, így a szállásárakon ne lepődj meg, egyáltalán nem kell úgy számolni, mint mondjuk az észak-afrikai országokban, hogy egy csillagot levonsz a minőségből!

Óvatosan a valódi thai konyhával!

Ha az a terved, hogy napközben a parton henyélsz és nincs kedved feltápászkodni a napozóágyról, akkor sem maradsz étlen-szomjan. A mozgóárusok készséggel hozzák helybe neked az ételeket és italokat, csak győzd elhessegetni őket.

A magyar konyháról úgy szoktunk nyilatkozni, hogy világhírű, ez fokozottan igaz a thai konyhára. A világ szinte minden pontján találsz thai kifőzdéket és elegáns vendéglőket. Te is biztosan kóstoltál már thai ételt, nem véletlen, hogy szeretik az emberek.

Pattayán a látványkonyhákban és utcai árusoknál egyaránt megfigyelheted mi a titok. Kb. úgy foglalnám össze, hogy az egzotikus ízeket mindig nagyon friss zöldségekkel, hallal, húsokkal készítik. Sok háztartásban a mai napig nincs hűtőszekrény, innen a hagyomány (és persze a kényszer), hogy abból kell főzni, ami éppen frissen terem kertben vagy hozzáférhető a piacon.

Egy dologra azonban érdemes figyelni! Az Európában fellelhető thai éttermek visszafogják magukat a fűszerezés tekintetében. Azonban Pattaya hazai pálya! Inkább kezd a kevéssé csípőssel, fokozni ráérsz később. Én szó szerint megégettem magam az első rendelésemnél, mert nagyon csípősen kértem a levest, és ezt a kérést a thai szakácsok komolyan veszik. Egyszerűen ehetetlen volt, annyira égetett.

Ha Pattayán enni akarsz és nem beszélsz semmilyen idegen nyelven, nem probléma. A legtöbb étlap fényképpel is mutatja, hogy miből választhatsz. És nincs átverés, tényleg azt hozzák ki, amit a képen látsz. Ha olcsóbban akarod kihozni a számlát, menj el két mellékutcányira a forgalmas helyektől, épp ugyanazt megkapod, mint a fősodorban, csak 20%-kal olcsóbban.

Szállodai kaland

Ismerősöm mesélte, hogy felkészületlenül-tudatlanul lefoglalt egy központi fekvésű szállást Pattaya Cityben. Úgy gondolta, hogy szórakozni akar, ezért az éjszakai negyed közepére esett a választása. Egy baráti házaspárral utaztak hármasban. Már mikor közeledtek a szálláshoz, látszott, hogy az utca tele van rosszhírű hölgyekkel, igen jelentős a prostitúció az országban. A szállodában becsekkoláskor a recepciós szempillája sem rebbent, hogy két férfi és egy nő foglalja el az apartmant. Gondolhatta, hogy ha nekik úgy jó, ám legyen! Hamar leesett a barátoméknak, hogy a spontán kiválasztott szállás amolyan örömtanya, és akár pár órára is ki lehet venni szobákat. Egy éjszakát elég is volt ott tölteniük, az utcáról beszűrődő zaj miatt nem lehetett aludni. Maradt a költözés.

Pattayán iszonyatosan sok szálláshely van. A hostelektől kezdve az 5 csillagos kategóriáig megtalálsz mindent. Ahogy írtam, az árak jelentősen elmaradnak az európaiaktól, itt könnyen megengedhet magának az ember egy fényűző szállást.

De térjünk rá a szórakozásra!

Szilveszter éjjelén semmiben nem különböznek a vendéglők és éjszakai szórakozóhelyek a megszokottól, csak jobban díszítettek. A thaiok imádják a fényt, csillogást és cicomát. Ha szilveszterkor akarsz enni, nem kell előre foglalnod az asztalt, biztos, hogy találsz helyet és kedvedre lakomázhatsz.

A nagy durranás – szó szerint – a tűzijáték. Nem kell tülekedned, mint Budapesten, hogy láss belőle egy kis szeletet.

A parton a homokba bátran belemehetsz éjszaka is mezítláb, mert meleg. Akár be is sétálhatsz a vízbe, mint én, és onnan nézheted a tűzijátékot. Kifejezetten jó az idő, nem kell pulóver vagy kabát, de a fény- és tűzijátékkal már forróvá válik a hangulat, indul a buli. Egyik tűzijáték olyan, mint a másik, mondhatnád és igazad is lenne, kivéve, hogy a pattayai varázsa attól lesz különleges, hogy a fény visszatükröződik a hullám mentes tengervízben. A thaiok tűzijátékban nem tréfálnak: annyira odavannak érte, hogy Pattayán még tűzijáték fesztivált is szoktak rendezni.

A legemlékezetesebb élmény azonban a lampioneregetés, ilyet azért nem látunk Európában, hacsak nem valamelyik keleti ünnepre vagyunk hivatalosak. A parton tömegével árulnak óriási méretű, pihekönnyű rizspapírból készült lampionokat. A kb. egy méter magas és fél méter átmérőjű szerkezet aljába egy kis mécsest kell rögzíteni, ha azt meggyújtod, lassan – igen lassan – a magasba emeli a szerkezetet, a fénye pedig átvilágítja a papírt. Az enyém kicsit nehezen indult be, drukkoltam neki, nehogy kimaradjak az élményből, de végül sikerült felemelkednie.

A thai emberek úgy tartják, hogy mindaddig, amíg látod az ég felé szállni a lampionodat, kívánhatsz magadnak és szeretteidnek minden jót az új évre. Csak ki ne fogyj a kívánságokból! Azt tanácsolom, ha módod van erre a játékra, jó hosszú kívánságlistával készülj, mert a lampionodat akár 20 percig is szemmel követheted a sok ezer „versenytárs” között, amíg el nem tűnik az égen.

Ha kívántál az új évre, akkor pedig indulhat a buli! Indulj el a Walking Street felé, számos bár, zenés hely vár, ahol reggelig szórakozhatsz, csak győzz választani!