Egy madridi városlátogatás alkalmával érdemes egy napot rászánni a fél órás távolságra lévő Toledóra is! Miről híres ez a városka? Egyrészt a középkori fegyvereiről, másrészt a katedrálisáról, harmadrészt természetesen El Grecoról.

…és még sok minden másról, írom is szép sorban!

Így jutsz el Toledoba

Madridból indulva és persze ide térve vissza a legjobb, ha vonattal utazol a városba, mert a parkolás nehézkes lehet, ha nem korán reggel érkezel. És persze kényelmesebb is. A spanyol vonatok kulturáltak, tiszták, és pontosak. Az Atocha pályaudvarról bő félórás úttal elérhető Toledo, majd a pályaudvarról kényelmes, úgy 20 perces sétával bent is vagy az óvárosban. Ha kocsival érkezel, számos szabadtéri parkolási lehetőség van, de érdemes tényleg (spanyol időszámítás szerint) korán érkezni, akkor még válogathatsz is a helyekben a Puente de Azarquiel nevű híd tövében.

Ha kocsival jössz, akkor a híd alatt érdemes parkolnod, és kiszállás után már készítheted is a kötelező panorámaképet a kocsi mellől. Valami ilyesmi látvány fog fogadni:

Toledo látnivalói

A város, amely valójában egy természetes erődítmény, kényelmetlen ostromcélpont lehetett a középkorban. A hegytetőre épült Toledót a sziklafalak és folyó tették bevehetetlenné. Persze te a gyalogos ostrom helyett választhatod a liftet vagy a mozgólépcsőket is. Nem is kell különösebb helyismeret, hogy odajuss, elég sodródni az árral, a többi turistával felfelé az óvárosba. Nem csoda, hogy sokakat vonz a város, hisz rengeteg látnivalót kínál a pár négyzetkilométeres terület. A reggeli órák alatt barátságos kisvárost később leigázzák a turistahadak, de még így is megéri az egy napos kirándulás.

Ha kicsit is érdekelnek az építészeti remekművek, ne hagyd ki a székesegyházat! A toledói katedrális égbenyúló belső tere és a színes ablakokon beáramló fény igazi élményt ad nem csak hívőknek. Még a mai technikával is sok évbe telne egy ilyen impozáns és részletgazdag épület kivitelezése.

Nem is véletlen, hogy elbíbelődtek az építéssel mintegy 300 éven át. Szerencsére az európai építészeti stílusváltás nem nyomta rá a bélyegét az épületre, a hithű spanyolok tartották magukat az eredeti tervekhez. A gótikus vázba a 300 év alatt azért belopódzott a spanyol barokk is helyenként. Az oltár tucatnyi szobrot foglal magába, de külön misét megér a kórus is. A keményfából faragott ülések mindegyike más-más motívumot rejt. A közepén óriási méretű imakönyv elhelyezésére szolgáló cirádás állvány áll. Akkoriban nem volt még szemüveg, pláne nem szemlencse műtét, így könnyebben boldogultak azok is, akiknek látásproblémájuk volt.

 A kulturális kincsek közül mi a Monasterio de San Juan de los Reyest választottuk még a katedrális mellett. Az elnevezés hosszúnak tűnhet, pedig ez már a rövidített verziója. A los Reyes a korabeli királyokra vonatkozik, Izabella királynő és Ferdinánd király nem is sejtették, hogy mekkora birodalom megalapításába kezdtek. A nevükhöz fűződik a mórok (arabok) kiűzése az Ibériai-félszigetről és Kolumbusz Kristóffal való alku, ami után a hajós felfedezte az Újvilágot.

Ugyanezen katolikus királyok alatt kezdődött a szent inkvizíció szégyenteljes évszázada, valamint a zsidók és a már emlegetett mórok kiűzése Spanyolhonból. A sok erőszak, vér, harc mellett zajlott az országépítés is, aminek gyönyörű példája a fent nevezett apátság. A két király itt szeretett volna sírt maguknak, de az utókor másként döntött, végül Granadában temették el őket. Az építkezést nem fogta vissza a takarékoskodás, ekkoriban szinte ömlött a pénz az államkincstárba.

A spanyol gótika egyik remekműve két kerengőt is magában foglal, ráadásul emeletes kivitelezésben. Ha érdekelnek a szép épületek, érdemes 7 helyszín meglátogatására érvényes kártyát megvenned mindössze 12 euróért. Csak bírd befogadni a sok élményt!

Mi a következő attrakció előtt ebédelni mentünk. Szerencse, hogy a városban sokféle vendéglő van. A főbb látnivalóktól pár száz méterre találtunk tipikus spanyol tapas bárt. A tapas jellegzetes spanyol ebéd, kisebb-nagyobb falatok sokfélesége, így sok mindent meg tudsz majd kóstolni. Mi spanyol tortillát (hagymás-krumplis tojásfelfújt), malacpofát sültkrumplival és paprikás-fokhagymás tonhalat ettünk friss kenyérrel. Akkora adagokat kaptunk, hogy örültünk, hogy nem rendeltünk többet, mert kifogott volna rajtunk. Az ilyen kisvendéglők házi bora (vino de casa) általában nem okoz csalódást: jólesően hűvös és zamatos.

Utolsó erőnkkel megrohamoztuk az El Greco Múzeumot. Kiábrándítóan hosszú sort álltunk végig és bent is nyüzsögtek a turisták. Aki egyszer már megszemlélte valamelyik El Greco festményt, könnyen be tudja azonosítani a többit is, annyira egyedi a stílus, a színkeverés, a perspektíva hiánya, a nagyvonalú ecsetkezelés. A sápatag, révült tekintetű férfiportrék legtöbbje aránytalanul megnyúlt testű és hosszúfejű.

A művész úgy alkotta meg ezeket, hogy majd magasra akasztják a festményeket, ezáltal a békaperspektíva arányossá korrigál. Greco óriási népszerűségnek örvendett Toledóban, alig győzte teljesíteni a megrendeléseket. Alkotóerejét az sem törte meg, hogy többször pereskednie kellett, mert „minőségi kifogások miatt” nem mindig fizették ki az előre kialkudott díját.

Maradt még egy kis időnk, hogy a hagyományos hűtőmágneses, mütyürkés ajándékboltokon kívül megcsodáljuk a kiváló fegyver- és páncélkínálatot. Mivel a damaszkuszi kard titkát nem sikerült felfedni a toledóiaknak, nosza kifejlesztették a saját acélművességükkel a középkor és újkor legkifinomultabb szúró- és vágófegyvereit. Hogy hogyan vívhattak ezekkel, azt a mai tőrvívók technikáján figyelhetjük meg. Persze a ma kapható toledói példányok már csak replikák, harcra nem alkalmasak. A kis szériás gyártásnak köszönhetően megfizethető áron hozzájuthatsz. De csak akkor csábulj el, ha a repülőre fel tudod adni!