A szigetcsoport Magyarországról nézve eléggé a világ végén van. Ám ha érdekel az egzotikus természet, megéri a fáradságot (és költséget). Én hosszabb latin-amerikai utam során iktattam be a szigeteket. Ecuadorból repültem oda, mint mindenki más. Van ugyan hajójárat is, de ezer kilométert utazni időigényes és unalmas.
Régen 100 ezer főben korlátozta az ecuadori kormány a szigetet felkereső turisták számát, hogy minél kevesebb környezeti terhelés keletkezzen az óceán közepén lévő szigeteken. Mára győzött a profitéhség és jelentősen enyhítettek a korlátozáson. Ha utazási csomagot vásárolsz helyben, az ecuadori fővárosból odarepítenek, és a szállás a kiválasztott hajón van teljes ellátással. A program része, hogy elvisznek 4-5 szigetre, minden napra másik jut. Folyamatosan velünk volt egy biológus-idegenvezető, aki szigetről-szigetre vezetett és a lehető legrészletesebben, de közérthetően értelmezte a látnivalókat a lakatlan szigeteken.
Teknősök százával
Mindegyik szigetnek megvan a maga karaktere. Nekem a legjobban az egyik, óriásteknősök által lakott sziget jött be. Előző este bizalmatlanul faggattam az idegenvezetőt a szálláshajón, vajon biztosan lesznek-e óriásteknősök. Először még tárgyszerűen válaszolt, hogy igen, persze. Egy szavát sem hittem és csak nyomultam, hogy hátha elbújnak. Amikor negyedjére feszegettem a kérdést, az egyébként végtelenül türelmes tudóska kissé kizökkent nyugalmából. Másnap értettem meg, hogy miért. Csak azon az egy szigeten ahol kikötöttünk, hemzsegtek az óriásteknősök. Több százat láttam én is. A páncélosok 50-60 kilóra megnőnek és igen ostobák, de szeretnivalók. Semmi természetes ellenség nem zavarja őket abban, hogy egész nap csak egyenek. Érzékszerveik igen tompák, alig látnak, gyenge a hallásuk és szaglásuk. Hiába, a túléléshez nincs szükségük kifinomult érzékszervekre.
Az sem zavarta az egyiket, hogy miközben legelt, elé hasaltam a fűben. Kb. 30 cm közelre legelte magát, aztán én adtam fel a „párbajt” és felálltam.
Megérinteni, megsimogatni szigorú büntetés terhe mellett tilos minden állatot. Azért óriásteknős ügyben láttam kivételt, de az kényszerhelyzet volt. A kiépített, de szűk aszfaltozott út közepén szunyókált egy kétéltű, elállva a busz útját. Kb. tíz perc után a sofőr leállította a motort és elkezdődött a kilátástalan várakozás. Az igen lassú jószágnak 2-3 percbe tellett volna, hogy keresztülmenjen az úton, de esze ágában sem volt mozdulni. Kiderült, hogy néha órákat ilyen tetszhalotti állapotban szundít. Mivel tovább kellett menni a hajó indulásához, félretéve minden állat-nem-megfogási tabut, a sofőr és az idegenvezető megemelte az 50-60 kilós példányt és belehuppantották a fűbe.
Több szigeten is vannak iguana kolóniák. Az ijesztőnek tűnő hüllők jobban félnek az embertől, mint mi tőlük. Azonnal vízbe vetik magukat, ha közelítesz hozzájuk. Feltéve, hogy kellő mennyiségű meleget akkumulált a testük ahhoz, hogy mozogni tudjanak. Reggel még szinte mozgásképtelenek, de ha felmelegszik a vérük, fürgén a tengerbe ugranak.
Kis tudományos(kodó) információ: Darwin a szigeteken járva figyelte meg, hogy a különböző, egymástól távolabbi szigeteken miként módosult a pintyek csőre és a teknősök páncéljának mintázata. Hipp-hopp, máris kész az evolúciós elmélet. Ez persze túlzás így, de a tudós itt-tartózkodása alatt tett megfigyelései valóban alapokkal szolgáltak az elmélethez.
Élet az óceánban
Van ám vízi világ is a szigetek körül! Az óceán ugyan hosszabb fürdésre nem alkalmas, mert a Humbold-áramlat a Déli-sarkkörtől egészen idáig hozza a hideg áramlatot. Mivel sok tápanyagot szállít, imádják a körülményeket a fókák. Felejthetetlen élmény volt, ahogy a fókák körbevettek és együtt úszhattam velük. Az egyik a víz alatt még a szemembe is bámult. Mintha azt kérdezte volna: „Helló, tesó, hát te mi járatban?”
Nyersebb dolgot is láttam az egyik partszakaszon. Az éppen megszületett fókabébi az anyja mellett heverészett. Pár méterre tőlük egy sólyomféle ragadozó madár ült türelmesen. A vezetőnk elmondta, hogy a madár arra vár, hogy megszülessen a méhlepény, ami remek préda számára. Türelme általában véges, ha nincs eredmény egy-két órán belül, akkor elragadja az újszülöttet. Persze szerettük volna elzavarni a ragadozó madarat, de ezt az idegenvezető nem engedte. Az ökológiai egyensúlyba nem avatkozhat bele ember. Próbálják a természetet eredeti formájában konzerválni, illetve hagyják, hogy a természetes folyamatok a saját útjukon haladjanak tovább. Csak drukkolni tudtunk, hogy az aranyos fókabébi megmeneküljön!
A szigeteken tett kirándulásom előtt nem sejtettem, hogy a pingvinek élettere egészen az Egyenlítőig terjed. A Galapagos-szigeteken ezrével élnek, kedvelik a Humboldt-áramlatot, ami hideg és táplálékban gazdag. Mivel a természeti körülmények az Arktiszhoz képest kedvezőek, elegendő kicsire nőni, a viszonylag vékony zsírréteg megfelelő védelem az óceán vizében. A partról sokáig szemmel tudod őket követni, amint boszorkányos fordulékonysággal ejtik el a halakat a kristálytiszta vízben.
A szigetek között rutinszerűen közlekedő hajókon mindent megkapsz, ami ahhoz kell, hogy élvezd a Galapagos-szigetek felfedezését. Komfort, kényelem, békés hullámok. A személyzet kedves. A kapitány és a legénység a búcsúpartira díszruhába vágta magát, ilyen szempontból kissé kényelmetlenül éreztük magunkat a sportos viseletben. A legaranyosabb az volt, hogy még tortát is sütöttek nekünk és ügyesen kicicomázták.