Kedves István!

Nem is tudom, hol kezdjem, de kérésedre részletezem az sms-em.

Nem ma kezdtem utazni, mindig mindent magam szervezek, és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy relatív kevés hibával. Jól boldogulok repjegyekkel, szállásokkal – talán 2 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor nyúltam mellé, foglaltam rosszul sok-sok utazásból. Hollandiában nagyon sokszor jártam már, az utóbbi egy évben ez volt az ötödik utam. Soha semmilyen gondom nem volt, mindig csodálattal tapasztaltam, hogy szinte mindenki beszél angolul.

De kezdjük az elején. A lányomnak karácsonyra koncert jegyet vettem, a számomra semmitmondó holland Arnhem városába, azonban a focirajongóknak mondhat valamit a Gerledom. Mikor megvettem a jegyeket, kerestem szállást, de a koncertjegyekkel arányosan fogytak a város szállásai, Airbnb lakások háromszoros áron, hostel 8 ágyas szobában fejenként 150-200 Euro egy éjszakára. Végül találtam egy hotelt úgy 20 kilométerre: kisváros, szinte nulla látnivaló, mint kiderült a szállás barátságos, a tulaj kedves. Tiszta, olcsó, minden, ahogy szeretem. Életem legjobb koncertjét részben itt pihentük ki, majd elindultunk Hágába.

Nem az év felvétele, nem is az enyém, de ott készült :)

A lányommal azt az elvet követjük, hogy amíg Hollandiában tanul felfedezzük az országot, nem nagyon megyünk ugyanarra a helyre kétszer. Még decemberben foglaltam Hágában is szállást 2 éjszakára, egy középkategóriás, értsd: 3 csillagos hotelben. Nem tudom, hogyan esett a választásom erre a hotelre, gondolom ár-értékelés-távolság mezsgyén mozogtam, ahogy mindig.

Valamikor láttam az UtazásCentrumon egy hágai szállást. István, ha még emlékszel, fel is vettem veletek a kapcsolatot, és ti meg akartatok győzni, hogy foglaljam át a szállásom oda, mondván, hogy az tuti. Nem tettem. Makacsságból, dacból, spórolásból, fogalmam sincs. Maradtam annál, amit én választottam.

Már, amikor megérkeztünk Hágába és kerestük a helyet, tudtam, hogy elszúrtam. A hotelbe belépve amolyan hetvenes, na, jó nyolcvanas évek feeling csapott meg. A rendkívül udvariatlan idősödő recepciós közölte, hogy nem beszél angolul, különben is ide főleg németek járnak. Hát nem én vagyok a német nyelv tudora, de gyerekkoromban a dédnagyanyám kizárólag németül beszélt velem, maradt még egy kicsi abból az időből, persze jó mélyen elásva az agyamban. Lányom hollandja sem túl izmos, így valami keveréknyelven elgagyogtuk azt a pár szót, ami a becheckoláshoz kellett. A folyamat során a legfontosabb az volt a néninek, hogy egy barkács szerencsekeréken pörgessünk, amiért 2 darab smiley-s kulcstartót kaptunk. Majd ajánlgatta a reggelit potom 16 euroért fejenként.

Reggel 9-től úton voltunk, megálltunk Utrechtben körülnézni, vonatoztunk eleget, aludni sem sokat aludtunk, csak egy mosdóra és zuhanyra vágytunk, meg némi pihenésre, mielőtt elindulunk felfedezni a várost.

Mit csinál az ember egy hotel szobában először, sok gyaloglás, cipekedés után (a lányom vizsgáról egyenesen jött, így sok kilónyi jogi könyvet is hurcoltunk)? Ledobja a cipőt, az átázott kabátot, kezet most, elmegy mosdóra, majd beugrik a zuhany alá.

Na, mi a második ponton akadtunk meg, ugyanis a WC nem le-, hanem kifelé folyt. Első nekifutásra még épp nem bukott át a víz, de fél óra lefolyási idő után elkövettük azt a hibát, hogy még egyszer lehúztuk: ekkor már szépen szivárgott a padlóra. Ok, pihenjünk egyet, mondtuk, majd elintézzük. A szobába ugyan két külön ágyat kértem, de egy duplát kaptunk. Tudom, hogy ez normális, nem mindig tudják megoldani, nincs ezzel gond. Azonban csak egy takaró volt, az ablakon dőlt be a holland nyár, mind a 16 fok. A takaró ugyan vastag és jó nagy, de mégsem vágytam arra, hogy a felnőtt lányommal összebújva aludjak 2 éjszakát.

Ezen a ponton kissé bosszúsan levonultunk a recepcióra, bízva abban, hogy lesz bárki, aki tud nekünk tolmácsolni, mert ezt a két problémát aligha tudom elmondani a néninek. Nyilván egy lélek sem járt arra, csak a holland király életnagyságú papírmaséja bámult ránk a bejárati ajtóból. A recepción sem volt műszakváltás, jól láthatóan a 70 pluszos nő volt a szakács, a konyhalány, a bármixer és a recepciós, pedig nem kis szállodáról beszélünk.

Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy talán én vagyok az első Utazáscentrum klubtag, ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt. Szóval, szép, nem szép, gyorsan online megrendeltem a Hotline Tolmácsot a maradék napokra, majd pironkodva hívtam Istvánt, hogy most segíts!

Elmondtam, hogy mi a baj, majd telefon kihangosít, István beszél, néni is, sokat nem értettem belőle, csak azt, hogy nyilván mi rontottuk el a WC-t. Az egész eszmecsere nem tartott tovább 4-5 percnél, a végén kaptunk egy új szobát, WC ügy elrendezve, valamint egy extra takarót is hozzánk vágtak. Az ablak pont ugyanolyan ócska volt, mint a másik szobában, a konyhai csap majdnem a kezemben maradt, de vélhetően minden szoba ilyen.

Tanulság? Csak annyi, hogy legközelebb hiszek nektek, és oda foglalok, amit ajánlotok, mert le sem merem írni, hogy mennyit költöttem tömegközlekedésre, hogy a város szélén foglaltam hotelt. Kijött volna a különbözet, mínusz bosszúság.

De Hága szép, ahogy a képek is mutatják!

Köszönöm még egyszer a segítséget, István!