A Kanári-szigetek sokszínű arcát koncenráltan ismerheted meg Lanzarotén. Decemberben voltam a szigeten. Azt olvastam előtte, hogy nem lesz hideg, de hitetlenkedtem, mint minden más elsőutas. Azt kell, hogy mondjam, ezúttal nem túloz a turisztikai propaganda, mert a tél is nagyon enyhe ott. Tavaszias jellegű időjárásra számíts, ha Te is télen látogatsz oda.

Már a repülő ereszkedésekor is megkapó látvány fogadott. Nekem tetszett a kontrasztos látvány, hogy a szigetet dominánsan fekete-szürke vulkáni kőzet borítja, amiből tarka foltok helyett hófehér házikók villannak ki. Mint a szigeten megtudtam, rendeletileg csakis fehérre lehet meszelni a házakat. Nekem nem hiányzott a többi sziget tarka-barka színvilága, Lanzarote rendezettebbnek tűnt az egységes szín miatt.

Vulkánok, amerre a szem ellát

Én vulkán őrült vagyok, sok helyen jártam a világban, ahol többé-kevésbé működtek a vulkánok. Lanzarotén ugyan már (vagy most éppen?) nem pöfög egy sem, de a vulkanikus tevékenység jól tetten érhető. A Timanfaya Nemzeti Parkba eljuthatsz bérelt autóval, vagy befizethetsz egy fél napos kirándulásra. (Ez utóbbi opció drágább és kötve vagy a csoporthoz.) Én saját szakállra mentem és nem bántam meg.

A látogatóközpont önmagában is igen látványos. Informatív képek-táblák tájékoztatnak általánosságban a vulkánok működéséről. A fő attrakció persze a helyi kitörésről szóló rész. Ha nem beszélsz idegen nyelven, az se lesz gát, a színes rajzok és fényképek önmagukért beszélnek, mindent meg fogsz érteni. Ezen a területen csaknem 300 évvel ezelőtt volt egy jelentős kitörés. Mit jelentős! Óriási! Öt éven át ömlött a láva a Föld gyomrából jelentősen megnövelve a sziget méretét. A látogatóközpontban élvezetes bemutatón demonstrálják, hogy ha le is állt a látványos lávafolyam, attól még tovább „él” a vulkán.

Ahogy a címben írtam is, itt gejzírt is láthatsz. Igaz, ez a gejzír mesterséges. Pár méterre a felszín alatt még rendkívül forró a kőzet. Fúrtak itt egy két méter mély lyukat, amibe egy fél vödör vizet önt a showman. Te pedig három méterről azt látod, hogy azonnal kitör a magasba csapó gőz. Igen látványos. A másik érdekes epizódban néhány villányi szénát dobnak egy vulkáni mélyedésbe. A száraz fű előbb füstöl, majd két perc után lángra lobban. Ha megéheztél, itt ehetsz lávakövön sült csirkét. De nem úgy, mint ahogy egy átlagos vendéglőben kapnád. Itt egy 2-3 méter széles kút szerű gödröt alakítottak ki. Annyira forró a belőle kiáramló levegő, hogy szép egyenletesen megsül benne a csibe. „Ingyegrill” a la Lanzarote! (Persze, azért a csirkéért kell fizetni, csak a meleg van ingyen.)

Gazdaörömök

A szigeten megcsodálhatod, hogy milyen leleményesen oldják meg a szőlőtermesztést. Félkör alakban köveket halmoznak fel, hogy védjék a növényt a széltől és visszatartsák a nedvességet. A szőlőtőke itt inkább kúszónövényhez hasonlít, nem engedik magasra nőni, annál inkább mélyre fúródnak a gyökerek. Mivel kevés a csapadék, ezért kártevő sem él meg. A végeredmény pedig a kiválóbbnál-kiválóbb nedű. Főként fehérborokat állítanak elő. Kóstold meg! A tápanyagban gazdag vulkáni kőzet elképesztő ízeket produkál. A másik tipikus termény a lencse. Mondhatnád, hogy jó, jó, lencse…, mi abban a kunszt?! Először is abban a tévhitben éltem, hogy a lencse annál finomabb és egészségesebb, minél nagyobb. A nagy szemű drágább is. Hát, itt apró szemű terem a kevés eső miatt és öntözni is kell. Vékony héjú, emiatt könnyebben emészthető, az íze pedig leírhatatlan. Enyhén füstös, krémes, fűszeres íze van natúr formában is. Vettem is belőle hazára, de sajnos csak fél kilót.

Lanzarotén vannak mesekönyvbe illő kisvárosok. Nekem a legjobban Teguise jött be. Pedáns rend és tisztaság volt mindenütt és olyan, mintha időutazásra mennél. A főtéren és környékén több száz éves cuki házikókban vendéglők, kávézók, szuvenírboltok vannak. Ott-jártamkor valamilyen helyi ünnep volt, mert a templomtéren felállított színpadon énekesek és táncosok adtak színes műsort.

Strand, strand, strand

A szigeten utazgatva sok tucat kialudt vulkáni kúpot látni, mint megannyi felkiáltójel. Elképesztően színes a kőzet! Látsz itt fekete, szürke, vörös, barna, kékes sziklákat, de még fehér homoskos strandot is. Azt nem állíthatom, hogy a víz meleg decemberben, de ha jó strandot választasz, simán meg lehet mártózni. Jó helynek számít a Costa Teguise, vagy a Playa Mujeres és Playa Flamingo. Ezeken a helyeken sekély a víz és hamar felmelegszik, ha kap egy kis napsütést.

Kecske-eledelek

Mielőtt elutaztam Lanzarotére, ajánlották, hogy érdemes lesz megkóstolni a kecskehúst. Itthon ugye ez gyakorlatilag sehol nem kapható, vélhetően nincs is rá igény. Azt hittem, hogy majd vadászni kell rá, mert itt is kuriózumnak számít. De nem így van, ezen a szigeten a kecske népélelmezési cikk. Útitársam szerint a vendéglőben felszolgált kecskeragu puha, omlós húsú és zamatos. Én inkább az érlelt kecskesajtokra hajtottam. Ha valaki azt mondta neked, hogy a kecskesajtnak rossz kecske íze van, akkor érdemes Lanzarotéra elküldeni, hogy szétnézzen. Én ugyan nem tudom, hogy a kecskének milyen az íze, de a kecskesajt parádés! Nem véletlen, hogy minden külföldi sajtversenyről díjakkal jönnek vissza a sajtkészítők. A titkot az egyik piacon egy gazda fedte fel. Annyira kevés az eső és ezáltal a növényzet is, hogy a kecskének sokat fel kell falnia, hogy egyúttal nedvességhez is jusson. A száraz növényekben koncentrálódnak az ízek, így a kecsketej is aromás, ízletes.

Graciosa

Az utazásom előtt úgy tudtam, hogy a Kanári-szigetek 7 szigetből áll, az információs anyagok is így emlegetik. Pár éve viszont a legkisebb lakott sziget, Graciosa elérte, hogy önálló önkormányzatot állíthatott fel.

Ha már erre jársz, érdemes egy napra áthajózni Lanzarotéról Graciosára. Fél óra alatt átvisz a komp. A kikötő egyben a sziget egyetlen települése, én ott bringát béreltem és fél nap alatt kényelmesen bejártam a szigetet. Nincsenek aszfaltutak, a földutak egy részét pedig beborítja a homok. Így néhol csak tolni lehetett a bringát.

Az Észak-Nyugaton lévő Playa de las Conchas strand olyan, mintha a Karib-tengernél lennél. Vastag finom sárga föveny, hibátlanul tiszta víz és csodálatos panoráma. Átlátni a távolabbi szigetekre, amelyek olyan picik, hogy már nem szigeteknek, csak szirteknek titulálnak. Tömeg itt sosincs, viszont infrastruktúra sem. Ha oda hajóznál, feltétlenül vigyél magaddal vizet és élelmet!

Edőcs István

utazó