A görög szigetekre általában nyáron szeret menni az ember, esetleg májusban-szeptemberben, elő-, vagy utószezonban. Én április elején jártam ott, és életem egyik legélménydúsabb utazása volt.

Utazásaim során szeretek kirándulgatni, megismerni a helyet, az embereket. Erre neked is bőven lesz lehetőséged Krétán, ha nem a főszezonban utazol. Egyrészt nincsen még szezon, azaz kihagyod a tömeget, így bárhol zavartalanul bámészkodhatsz, másrészt mert a krétai emberek annyira kedvesek, hogy percek alatt közel kerülhetsz hozzájuk.

Ebben az időszakban a strandokon nincsenek nyomasztóan sokan, igaz, a víz egy kicsit hűvösebb az „egész nap ringatózom a habokban” hőfoknál. A nap viszont ragyogóan süt, egy szűk hét alatt lebarnulhatsz. Szóval a lényeg, ha a célod nem a tengerparti semmittevés, ez az időszak tökéletes a kirándulásra, a sziget felfedezésére.

Kréta nagy, és sok látnivalót rejt. Fővárosából, Heraklionból akár busszal is elérsz két páratlan látnivalót.

Kréta legjelentősebb kulturális emléke Knosszosz városa, amiről már mindenki hallott, és amelynek méltán van könyvtárnyi irodalma. A fővárostól mindössze 5 kilométerre lévő település Európa egyik legrégibb városa.

A knosszoszi királyi palota a bronzkor egyik legjelentősebb épületegyüttesét a mínoszi király i.e. 2000-ben építtette, majd egy földrengést követően i.e. 1700-ban a királyi dinasztia újjáépítette. Az újjáépítés nyomán a palota területe elérhette akár a 20000 négyzetmétert is, és rendkívül szövevényes, kanyargós lett. A többszintű palotát szellőztetést biztosító folyosók, vízvezetékek és csatornák szőtték át.

Számtalan monda kering róla, köztük a legismertebb a bikafejű, embertestű szörnyetegről, Minotauruszról szól. A labirintus létezésére máig nem találtak bizonyítékot a régészek, az azonban bizonyos, hogy Minotaurusz legendája továbbra is él.

A másik kirándulás, amit a figyelmedbe ajánlok, Minotaurusznál kevésbé ismert helyre vezet. Krétának nemcsak képzelt szörnyszülöttjei voltak, valóban létező zsenit is adott a világnak. A Herakliontól mintegy harminc kilométerre fekvő Fodele nevű faluban a 16. század közepén született a világ egyik legnagyobb festője, Domeniko Theokopolusz.

Élete nagy részében Spanyolországban élt és alkotott, és itt vált ismertté „El Greco” azaz „A Görög” néven. Pályája elején bizánci stílusú ikonképeket festett, majd Velencében és Rómában tanult ismert festőktől. 1577-ben az akkori spanyol fővárosba, Toledoba költözött, ahol elismert festővé vált. Egyedi, merész színvilága és sajátos, megnyújtott alakjai jellemzik képeit, melyek révén a 20. században az egész világon elismert művésszé vált.

El Greco szülőháza a faluhoz közeli lankás dombon áll, mellette kis templom található. A házhoz vezető út szőlő- és olajfaültetvényeken át vezet, míg néhány kertben citromfákat, és narancsfákat láthatsz. A ház maga egyszerű, kicsi, de bejárva a kicsiny szobácskákat olyan érzések kerítenek a hatalmukba, hogy szinte szólni sem bírsz a megilletődéstől. A falakon ugyan csak másolatban láthatod néhány festményét, mégis meghatározó élményben lesz részed.

A völgybe visszatérve a tiszta vízű patak partján álló óriásfák alatt pihenhetsz meg, vagy kézműves dísztárgyak között válogathatsz. A szépen kialakított faluközpont kedvelt kiránduló helye a fővárosiaknak is, gyakran „ugranak ki”, hogy az árnyas fák alatt ebédeljenek, és élvezzék a vidék idilli hangulatát.